Csak helyzetjelentek, ismét röviden. Tegnap óta egy gépészmérnök nővére vagyok, ezzel kapcsolatban pityeregtem a körúton, mert ott ért a hír, és azt hiszem soha életemben nem voltam még ilyen büszke! Este meg is látogattam a tomit a koleszában, jó testvérhez illően vittem magammal 2 üveg pezsgőt, az alkalom emelkedettségéhez illően pedig szép talpas poharakat. Öcsémen már csak az öltöny őrizte az alkalom emelkedettségét, mert ekkor volt este 7 óra, ő pedig 1 óta ivott. A koleszfolyosón esett-kelt, lányoknak cüccögött, és többeket hangos mihály kiáltással üdvözölt. Rendkívül látványos képek vannak róla a telefonomban. Ha már ott voltam elmosogattam, meg letörölgettem egy kicsit, mert áldatlan állapotok uralkodnak feléjük. A tányéroknak például csak a tetejét szokta elmosogatni, merthogy az aljából úgyse eszik, úgyhogy az aljuk konkrétan fekete és ragadós volt, tétlenül nem tűrhettem. Öcsém közben el-elbólintott, és mikor elindultam tőle, már aludt is békésen.
Az este további részében évikével kocsmáztunk, két remek helyen, már neveik is sokat sejtetnek: az egyik az 57-es italbolt, a másik az alaptábor. Jó kis éjszaka volt, kint hóeséssel, a végén némi glamour-olvasással a konyhánkban, ami egy idióta magazin, valószínűleg papucsállatkáknak készül.

Amúgy velem az van, hogy azt hiszem egzisztenciális válságban vagyok (nem), mert itt vagyok a régészetes vizsgaidőszak közepén, hú mindig is erre vágytam, és egyszerűen nem bírok tanulni. A hétfői vizsgán például úgy gondoltam átmenni, hogy kirakom a pad szélére a rosette-i köves kulcstartómat, illetve mintegy véletlenül leejtem a tanár lába elé azt a képet kinyomtatva, mely engem ábrázol az egyiptomi királylisták egy részével (aaaaaaah, imádom amikor megérint a történelem) Persze nem csináltam ilyeneket, van még méltóságom. És a jövő félévet mindenképp passziváltatom a jóöreg jog miatt, de most legszívesebben hagynám ezt a vizsgaidőszakot is, és jövőre újrakezdeném az egészet az elejéről. Egyébként valószínűleg az lesz, de pár tárgyat azért megcsinálok most. Munkát is kell keresnem a félévre, heti pár naposat, mert már igencsak nagyon szarul állok, olyannyira, hogy lehet, hogy rómát is kihagyom, mert egyszerűen nem engedhetem meg magamnak.
De életem minden más része rendben van, a barátok közt is megy szépen, úgyhogy nem panaszkodom, amúgy meg készül a londonos bejegyzés, csak lassan, mer nem érek rá.