Másnap minden értelemben. Tegnap jóöreg monyi, kisebb kocsmatúra jelleget öltött az este, tekintve, h 1 kocsma helyett 3 azaz három kocsmában voltunk. Ennek ma érzem a hatását, pedig nem tűntem magam számára se részegnek. Ez a legveszélyesebb állapot, amikor nem veszed észre, h berúgtál már. A 2 évvel ezelőtti szilveszteren jártam nagyon csúnyán pórul ezzel a dologgal, mert arra emlékszem, h végig józannak tartottam magam, aztán másnap csak arra emlékeztem, h végig józannak tartottam magam:), de számos alapember jelenlétéről nem is tudtam, arról meg hogy mi történt már végképp halvány fogalmam se volt. Na mindegy, de tegnap tényleg viszonylag józan voltam, emlékszem meg minden. Dömpink fogalmai szerint a becsiccsentés alsó határát se értem volna el, nemhogy a nehezen megközelíthető felsőt. Ő maga, a mester is mindössze tizenegynéhányszor lépte át (a felsőt) egész eddigi életében, és volt részeg, hiszen ahogy ő mondaná "az nem számít részegségnek, ha nem vagy magadnál, vagy ha betöröd a fejed!" az még csak becsiccsentés. Szóval a fiúkkal szülinapoztam tegnap kocsmáról kocsmára, meg egy félórára a tüni is beugrott, de igazi parré majd szombaton lesz dorkánál, ha minden igaz. Isten tudja mikor keltem, de azóta gyakorlatilag itt ülök a gép előtt, néha volt 1-2 füstbement próbálkozásom, h anyának segítsek a lakás meszelhető részeinek kimeszelésében, de nagyon határozottan kisajátította magának a feladatot. Haszontalan az emberélet az ilyen napokon, főként ha még ez a kezelhetetlen meleg is itt ül a nyakunkon, valaki a tévében szül, már fél órája azt hallgatom, na megszületett, végre, na megyek, muszáj felállnom, már nem bírom ezt az egyhelyben fejfájást, mert ugye aki éjjel legény...