Hát, irtózatos örömmel nézek a holnapi nap elébe, nagyon jó lesz. Előzményként annyit, hogy ma családi nyomásra már mindenképp be kellett jelentkeznem a melódiákba, ahol holnaptól máris foglalkoztatnak mint (és most mély levegő) tesco pénztárost! Egyrészt hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem a hírhedt izzóba kell mennem, mert igaz, h ez is munka, de ez olyan, mint mikor polgárjogból vizsgáztam, ami már maga rossz, de mikor megtudtam, h nem a jobbágyinál leszek (akitől rettegek) akkora kő esett le a szívemről, mintha már nem is kéne vizsgáznom, szal pont ilyen dolog nem-az-izzoban dolgozni is. Épp Tüncikémmel tartom a kapcsolatot egy webkamera és egy mikrofon segítségével, és így nehéz is a blogírás, mer sokfelé kell figyelni, de azért nagyon jó ám. Hogy még véletlenül se tudjak egyetlen bejegyzést se rendesen befejezni, rizsa épp most csörgetett meg, ami azt jelenti, h kb 5 perc múlva itt van értem, és megyünk monyiba. Szóval búcsúzom, én a pénztáros-kisasszony, jippí