fasz se tudja mit csináljon. Annyira nyomott a világ, h már én is az vagyok. Az egész család itthagyott, ami általában jót szokott jelenteni, de most még ez is zavar, és csökkenti a lehetséges tevékenységek körét. Esett az eső, szürke minden, üres az életem, nincs mit tenni. Felhívtam évikét erőt meríteni az általuk képviselt értékekből (röviden: sziget), és ők ott vannak sokan fent pesten és olyan jó nekik, és azt csinálnak, amit akarnak, én meg ma még nem is cigiztem, mert ahhoz is túl beszari vagyok, h kimenjek az erkélyre, és így el kell mennem itthonról, ami most szorongással tölt el, mert rossz odakint. Hallgatok évára és meglátogatom a rizsát a kúton munka közben, legalább beszélek is valakivel. Szombat van. Rég volt szombat ennyire ..... (most nagy szavakat kerestem, de maradok a gyökereknél) szar. és az a legrosszabb, h semmim nincs, ami mellé le tudok ülni, csak ez a hülye net, még jóbarátok részeket sincs kedvem nézni, mert túl bonyolult feladat kiválasztani, h melyik részt nézzem, de ha valaki azt mondaná, h ezt meg ezt, akkor azt nézném, nekem télleg mindegy, de ha már magamtól kell kitalálnom, akkor csak felhúzom magam. És semmi nem lesz este se, talán ettől ennyire elbaszott ez a nap, h nincs mit várni benne. Bár igazán nem panaszkodhatom, tegnap délután fél3kor találkoztam székely cimborámmal, beültünk pkertbe egy üccsire, majd nagyjából egyszerre elöntött minket az érzés miszerint jó lenne berúgni, aztán már csak jöttek a sörök meg bacardikólák felváltva, és este 7re, amire át kellett mennünk monyiba a hivatalos csoportos találkozóra, szal addigra én már kész voltam, mint a hb szilveszterkor. Aztán már csak 1 sört ittam, és éjfélig nagyjából kijózanodtam, nem volt gáz, de hajnali 5kor felkeltem, hallgatni ahogy apa készül a munkába, még szombaton is reggel 6kor, ráadásul az izzóba, és annyira sajnáltam, és azon gondolkodtam, mikor hallottam, h elindult, h vajon mire gondolhat útközben? Hogy tudja-e még miért csinálja, és hogy úgy érzi-e, h van értelme, és nagyon sajnáltam, mert szerintem monoton az élete. És utána már csak ilyen szomorú dolgokra tudtam gondolni, meg hogy én majd milyen felnőtt leszek (és legfőképp: mikor?)és képes leszek-e így élni, és ehhez mennyi megalkuvás szükséges, és asszem itt lett megpecsételve a napom, mer utána még 7ig nem tudtam visszaaludni, mert csak ilyen dolgokon tudtam gondolkodni, amiken már nem is akartam, és mindig visszatértek, és ekkor kezdett el, másnaposságomat jelezendő zsibbadni a bal karom is, meg a lábaim, és akkor már télleg nagyon szar volt. Na, felhívom rizsit, h megyek hozzá a kútra, remélem jól tudom, h télleg dolgozik, mert ha nem... :(((( Illik rám a mondás, amit már nemtom hány helyről hallottam, h "minden ember örökké akar élni, de senki nem tudja mit kezdjen magával egy esős vasárnapon" megjegyzés: most szólalt meg a blog 27-től a hey boy című szám, hát kérdem én: HOGY KERÜLNEK ILYEN SZAROK A WINAMP-BA?!!!!! és miért pont engem találnak meg? csak nyugi csak nyugi