Hétvégémet fent töltöttem albérletben fannival és évikével, de mint utólag kiderült erről senki se tudott, mármint, h mi fent vagyunk. Szóval nem volt lola koncert, de volt helyette esti mosás, szószpark nézés, meg vasárnap délelőtti korizás, miután órákig esett az eső. Még szerencse, h már meg tudok állni a lábamon, ill korimon (ó igen, a sajátomon, nagyon szép, csütörtökön vettem, a caitano fantázianevet viseli, és ezt most kivételesen nem én találtam ki, hanem gyárilag is így van nyilvántartva), mert csúnya lett volna ha elesek abban a félpályányi pocsolyában. Egyébként voltak, akik pólóban voltak, és egyébként nekik volt igazuk.
Meg még múlt héthez tartozik a csütörtöki buli hiteles története, ami jó volt, még talán hiú reményeket is ébresztett bennem egy bizonyos fiúval kapcsolatban (nevezzük narkósfiúnak), amik egészen tegnap délután 5ig tartottak, de ettől függetlenül, mindent összevetve pozítívumként maradt meg a dolog, már amennyi megmaradt belőle nekem. De nem mondom, h nem fogok elvörösödni, mikor legközelebb talákozuk. Nem baj, ez is az élet rendjéhez tartozik.
Átmenetileg az elmúlt hétre új lakótársat is kaptunk, aki ma reggel 8kor hagyta el a telephelyet, a tünci, habár nem volt folyton velünk (mert hétvégére lement szegedre férjet fogni, mint már említettem, ja egyébként, azt mondta, h nem szabad róla ilyeneket terjesztenem:)) és nagyon kellemes volt az itt tartózkodása, és ez a mondat nyelvtanilag olyan furcsa, de már nincs erőm átírni, meg jobb úgyse lenne:)
Valamitől nagyon belassultam, lehet, h a főbérlőnk lépcsőházában alkoholos lehelletét az arcomba nyomó 30-40 év körüli nőtől, aki elég erőszakosan követelte, h adjak neki egy ezrest, h kiválthassa a gyógyszereit, miközben alig állt a lábán, délután 3 órakor, aztán mikor nemlegest választ kapott, még hangosabban követelte, és én akkor elindultam felfelé, és még a másodikon is azt hallottam, ahogy ő a földszinten kántál valami furcsa szöveget. Persze nekem ez lesz majd a  munkám, ha minden jól megy, h segítek az ilyen emberekenek (is), de nem ilyen formában. Vasárnap reggel egyébként odaadtam a 2 sóstanglimat egy öreg hajléktalan bácsinak, aki nagyon kedvesen megköszönte, meg hogy majd jó lesz az uzsonnára.  Akkor nagyon büszke voltam magamra egyébként :)
Na megyek, órám lesz ha minden igaz