Ez az 50. bejegyzés, nem hittem volna, h megéri. Aztán mégis. Itthon vagyok kanizsán, ahol habár nincs valami nagy élet, de itt látszanak a fák, és avarban sétáltam, sőt még leveleket is gyűjtöttem a mozikertből, ahol egyébként mély szomorúságba estem, mert láttam, h már kész a régimozi felújítása, és hogy az egykori pizzakertre ki van rakva egy baszott nagy kiadó felirat, meg több kisebb is, és ez nem jó, legalábbis az én szentimentális fejemnek kifejezetten rosszul esett. Amúgy a városba csizma- és retikül vásárlási szándékkal mentem, ehhez képest: vettem egy farmert, egy hajpántot, meg egy szívecskés bugyit. De kinéztem magamnak egy gyönyörű csizmát, de barnába nem volt a méretemben, ezért még jövő hétvégére már lehet, h lesz, fekete meg nem felelt meg igényeimnek, mert egyrészt múltkor anyával már turkáltam egy fekete csizmát (3500 forintba került egy kiló cipő, úgyhogy igazán alkalmi vétel volt:)), másrészt a barna sokkal jobban megy a cowboykalapomhoz, és most -mivel elborult az agyam- már ez az elsődleges szempont. Aztán már csak egy pisztolyt kell beszereznem és roppant autentikus leszek. (az autentikus szót, és jelentését kb 2-3 hete tanultam, a dekadenssel együtt, és azóta buzgón használom őket) Most épp szájmonnal msn-ezek, aki hollandiában tanul, és előtte írtam üzit jucinak, aki meg az andrissal angliában dolgozik, úgyhogy roppant interkontinentális vagyok. Illetve ők, én csak loholok a nyomukban:)