Faszom kivan a freeblogtól, valami szart idebasztak nekem az új bejegyzés íróba, és már minnyá megőrülök, de eltűntetni nem tudtam. Nem hiszem, h sikerülni fog valaha is. Ezt mintegy mellékes kitekintésnek szántam. Hasonlóan röviden panaszkodnék arról, h mekkora mérhetetlen mennyiségű tanulnivaló zúdult a nyakamba, illetve vált fenyegetővé, közeledvén számonkérésük határidejéhez. Még nem tudom, hogyan fogom kezelni a helyzetet, ma 2szer aludtam el az alkotmányjog felett, a második órákig tartott. Most meg netezek. A városba viszont nem megyek, évek óta először egy szombat estén (ha itthon vagyok). Lehet, h érzékelik a hiányomat, és a kocsmák bezárnak max este 8kor, nem lévén kereslet :), meg elmarad a mai buli colában, és endre könyörgő hangvételű levélben fog megkérni rá, h soha többet ne csináljak ilyet...:)
Amúgy (ahogy egykori osztályfőnökünk mondta, ha témát váltott "Más: Benji"): anyával ismételten egy közös pontot fedeztem fel, dátum-megjegyzési képességeink síkján, habár már eddig is gyanús volt, hogy ő is minden szart napra pontosan tud, és magában napi szinten évfordulókat ünnepel, de ez ma bizonyosodott be, mikor anya délután vidáman kipenderült a fürdőből, és közölte, h nem fogjuk kitalálni mi van ma: a mosógépünk 21. születésnapja. Akkor valami megmozdult bennem:)