Gyors leszek és fájdalommentes, csak a tanulást késleltetendő muszáj írnom, nem bírok ilyen hirtelen nekiállni, legalábbis kanizsán nem. Ez a város nem erre teremtetett:) Este is megyek monyiba, pedig nem volt tervezve, de már akkor sejtettem mikor délelőtt beszéltem a székellyel, és mondtam neki, h nem megyek, majd csak holnap, ő meg mondta, h jó, de úgyis megyek. Ekkor mondtam neki, h ideje lenne új barátokat keresnem, mert már kicsit unom, h mindenki ennyire ismer:) Aztán megbeszéltük, h jó ez így. Aztán jött a tünci, aki közölte, h csak ma ér rá... Az ilyeneknek nem bírok ellenállni, úgyhogy megyek. Utálom, h a székelynek mindig igaza van:) (nem is utálom, jó az állandóság)
Hétfőn voltunk parádésan szórakozni supernem koncerten zépében, a kata meg a évike hátul üldögéltek, de rockyra nagyon büszke vagyok, mert beállt velem az első 5 sor valamelyikébe és a koncert felétől már iszonyat aktívan ugrált ő is, és saját állítása szerint is nagyon jól érezte magát. Kár hogy egy ideig egy nagyobbfajta hegyomlás állt előttünk akinek kb a könyöke volt a fejünknél:) de aztán arrébbálltunk, ő meg csatlakozott a pogózókhoz, és ott ritkította a népet (kérdés: miért kell supernemre pogózni, és miért hiszem azt, hogyha felemelem a testem mellé a karom és hozzá nagyon kemény fejet vágok, akkor az megvéd mindentől?) Jaj nagyon jó koncert volt, a csúcspontja a nincs mese volt, amire nem is számítottam, mivel még annak idején kb egy éve kérdeztem a szabit, aki többek között énekesi funkciót is tölt be a zenekarban, h hát az miért nincs soha koncerten, amire ő férfiasan bevallotta, h az egy nagyon nehéz szám, és már régóta nem próbálták, és nem tudják eljátszani. Erre most.... Azt már fel se tudtam dolgozni:) Annyira felhevültem, h iwiwen is bejelöltem őket, és biztos ők is fel voltak hevülve, mert visszajelöltek mind egy szálig, jee:)
És még egy lábmozgató eseményen vettem részt a héten, mivel szerdán a spontaneitás jegyében éjfélkor elindultunk görkorizni fannival és gáborkával (ő új szereplő, hábé unokatesója, másod, és hábé nála lakik, és együtt járnak a fannihoz angolra, fanni kedvence a szituációs játék:)) Szóval engem akkor tanítottak görkorizni, és nagyon jó volt, a talpizmaim teljesen készen voltak, mert egy ideig úgy gondoltam, h azok megfeszítésével elérek majd valamilyen hatást. Kb egy órán keresztül egy töksötét, de sima (leszámítva a kis ágacskákat, amik az ellenségeink; az hogy kik a barátaink, az majd később derül ki, mikor kigurulunk a nagybetűs életbe) focipályán tanultam meg az alapokat, bár a fékezés mint olyan még nem feltétlenül megy. Aztán az erzsébet hídtól elindultunk a bicikliúton, és meg se álltunk a margit hídig, ezen a távon tanították meg, h legjobb barátunk a fű, a korlát és az oszlop. Ez így van. Fanni szerint őstehetség vagyok, és ezt büszkén hirdetem is, nem titkolom:) Aztán a margithídtól visszamentünk az erzsébetig, azon átkeltünk, majd a rákóczin végig egészen a keletiig, igen jó kis túra volt, nem mondom, h utána nehezen aludtam el:) Másnap reggel nem is tudtunk felkelni fannival, h 11kor újra mehessünk:( Én már nagyon várom a jövő hetet, ezokból:)
Na már télleg mennem kell tanulni, imént kommunikáltam fannival telefonon, aki közölte, h rolanddal a 3as vonaton ülnek, és akkor megbeszéltük, h lemegyek eléjük a állomásra (ez nem elírás, ez az új mániám, és még nem sikerült leszoknom róla, h a magánhangzóval kezdődő szavak előtt is az "a" névelőt használom, de majd igyekszem) és akkor addig kéne tanulni valamicskét.
Ja, délután kaptam, olyan fél2 magasságában, katától smst, melyben leírja, h nagyon be vannak rúgva rockyval, mert gyalog jöttek haza a külkerről (aki nem tudná: először metróval kell 3 megállót menni, majd hévvel asszem ötöt, így kb 35-40 perc a táv) és közben megittak x sört, gondolom megünneplendő utolsó tanítási napjukat a főiskolai pályafutásuk alatt, és épp filliben ülnek és iszonyat részegek, és végszónak "szeretlek te buzi! csók: híved" Asszem a lányok egy kicsit télleg be vannak "baszcsizva":)