Legközelebbi kanizsai blogírásomkor már spanyolországot megjárt személyiség leszek, remélhetőleg ugyanannyi ingósággal, mint annak előtte (mivel nem valami kiterjedt a biztosításunk) Anyukám is készül az utazásomra, például a fényképezőgépnek vett nyakbaakasztható tokot, amit cirka 4 éve halogatunk, egyébként inkább bombabiztos minibunkernek nevezném, én magam sem fogom tudni onnan kibontani a gépet, nemhogy más észrevétlen:) Aztán kata anyukája is megérkezett tegnap egy 3 darabból álló csomagszettel, plussz a mieink, de legalább visszafelé könnyen jövünk :) Kell még vennünk barcelona útikönyvet, esetleg térképet, de hábénak meg nekem ez utóbbira nincs szükségünk, hisz mi voltunk azok, akik a pécsi osztálykiránduláson úgy eltévedtek, h fél órát késtek a csoportos találkozóról, majd egy évvel később ugyanezt eljátszottuk sopronban, csak akkor már belerángattuk az évikét is. Szóval mi majd tájékozódunk.

És jöttem haza szombaton vonattal, és néztem a balatont az ablakból, aminél nagyobb vizet még soha az életben nem láttam (azon se csodálkoznék, ha kiderülne, h nincs is olyan) és arra gondoltam, h egy hét múlva meg a földközi-tengert fogom nézni, napokkal később meg az atlanti-óceánt, ami olyan hihetetlennek tűnik, mármint, h egyszercsak megvalósul, és nemcsak ez a lebegő várakozás lesz kontúrok nélkül, h egyre biztosabb vagyok benne, h ez már maga az, megvalósult formában, ez, ahogy elképzeled, h majd milyen lesz, és kirepül a szíved a helyéből, én ennél boldogabb már nem bírok lenni. És akkor még hogy azt ne mondjam, h fogunk fürdeni is bennük, meg hogy hát ugye a sagrada familiáról nem is beszéltem.

Na megyek utazás földhözragadtabb részét intézni, csomagolás, veszekedés családdal, tamponok elrejtése vészhelyzetre csomagokba stb