Eme vizsgaidőszakban ez az első klasszik, vizsga utáni bejegyzésem. Ha még annyit fűzök hozzá, h a frappé-ivás ma elmarad, akkor a babonáim ismeretében avatottak máris tudják, h megbuktattak bizony. Illetve ez nem is megbuktatás volt, mert a faszi nagyon aranyosan megkért, h tegyem tiszteletem nála még egyszer, majd hozzátette, hogy sajnálja. Nagyon bírom ezt a faszit, és kibaszott nagy agy, én meg odaállítottam elé nullához konvergáló tudással, nem csoda. Nem maradt meg egyébként bennem rossz élményként a dolog, normális volt és aranyos.
Szóval ez van. Egyébként több minden elvonta a figyelmemet a tanulástól, mint például a cicis férfiakról szóló műsor a discoveryn. Rendes mellük van hallod, női mirigyekkel, egyik-másik tejet is ad, nagyon durva. Meg persze volt barátok közt, amiben erik pali fejét a kuka fedelével ütögette, és ma valószínűleg további hihetetlen kalandok várnak még rájuk. 
Ugyanakkor kezdem úgy érezni, hogy senki nem bír megülni a picsáján, ha a mi házunkról van szó, mivel nem elég hogy felállványozták, és nem elég, hogy mi pont homlokzatra néző ablakokkal rendelkezünk, tehát közvetlenül érintettek vagyunk (illetve leszünk, ha majd megkezdik a munkát, de egyelőre még senkit nem láttunk az állványon) szóval most új heppjük van: állapotfelmérnek minden lakásban, mert a szomszéd placcra akarnak építeni (fura is volt eddig, beépítetlen rész a belvárosban), ráadásul négy emelet mélyen akarnak lemenni a föld alá, és azt mérik fel, h ezt a mi házunk hogyan bírná. Hát sehogy, természetesen. Állítólag múlt héten végeztek valami próba-fúrást, aminek következményeként az üres telekkel szomszédos lakások lakói kiugráltak a gangra, mert azt hitték rájuk borul a ház. Mi nem voltunk otthon, pedig akkor mi is ugrálhattunk volna, mert mi ebben is közvetlenül érintve vagyunk:) De nem baj, mert amikor majd a ház ránkszakad, mi csak kimászunk az állványzatra és szépen leereszkedünk:) Na és nem is ez a lényeg, hanem hogy jönnek majd fényképezni a lakást, hogy vannak-e repedések ilyesmi, és most folyamatos készültségben vagyunk, meg mindig rendnek kell lennie. (rendrakás= a nagyobb, kaotikus kupacokat ízlésesen letakartuk)