Az imént egy középrövid bejegyzésben, ám mégis viszonylag hosszan taglaltam, hogy miért nem szeretem a szülinapjaimat, kissé gyászos hangulatú is lett, gondolkodtam is, hogy megjelenítessem, illik-e nyavalyogni olyan dolog miatt, ami végülis jó, meg ilyen szomorú hangulatban köszönteni újabb életévemet, de a freeblog mint felsőbb erő (illetve nem a freeblog, hanem gondatlan kattintgatásom) döntött helyettem, végleges jelleggel.
Tényleg nem örülök neki. Mióta kettessel kezdődnek a szülinapjaim, azóta utálom őket. Illetve egyre jobban összeugrik a gyomrom a közeledtükkel. Rettegek az időmúlástól, komolyan. Nem akarok még jobban felnőni, nem akarok más mentséget találni (kiindulva a mondásból: Csak egyszer vagyunk fiatalok, később más mentséget kell találni), nem akarok felelősséget és visszafordíthatatlanságot, és olyan mondatokat, hogy "most már nem csinálnám meg" (bizonyos kivételektől eltekintve, természetesen) És szeretnék majd szépen megöregedni, de ha már egy 23. szülinaptól kitör a frász, nem tudom mennyi méltóság lesz bennem negyvenévesen. (mért, mennyi méltóság van bennem most) Gyenge az idegrendszerem, és görcsös típus vagyok genetikailag, meg túlaggódós, meg mániákus meg ilyenek. Érthetetlen mért kezelek problémaként egy ilyen helyzetet, finoman szólva is túlbonyolítom az egészet.
Most nézzük a jó oldalát. Minden oldala jó gyakorlatilag, leszámítva, hogy az előző életkoromhoz hozzá kell adni egyet.
Kata köszöntött fel elsőként, egy szívhez- és mondhatnám személyre szóló üzenettel, íme: http://de.youtube.com/watch?v=paeV2tYZkuU
Illetőleg tokának köszönhetően máris nemcsak, hogy egy évvel öregebb lettem, hanem bölcsebb is talán, mivel msn-en írt, hogy SZEDDKI!!!,  amit én nem értettem, de elmagyarázta, hogy a szeddki a boldog szülinapot szinonímája, illetve minden felkiáltójellel végződő, max 3szavas vidám mondat szinonímája :D