Figyelmeztetés! Ez egy kurva hosszú bejegyzés, mely semmi újdonságot nem tartalmaz! Olvasás csak saját felelősségre! 

Hagytam magamnak jó sok időt a fesztivál megemésztésére, de most már képek is vannak a birtokomban, így fotódokumentálni is tudnám a bejegyzést, illetve a képek is segítenek emlékezni, olyannyira, hogy néhány emlék csak képen van meg.  

És akkor a fesztivál, a balatone. Tényleg egy szent dolog. A helyszín miatt, vagy hogy mindig olyan emberekkel vagyok, akikkel éppen lenni kell, nem tudom.
Ráadásul mi már kedden elkezdtük a parti-életet fonyódon hábééknál, nekem volt szülinapi jellegű összejövetelem sok jó emberrel, és rendhagyó tortával, ami egy bográcsnyi paprikáskrumpli volt, és így nem is elfújni kellett, hanem megfújni, hogy számos egyéb különbséget most hadd ne említsek. Aztán kaptam csodaszép montázst katától 12 év emlékére, illetőleg kaptam cherry-s garonne-t is, hogy ne nyavalyogjak az idő múlásán, mert a cherry-s garonne-tól úgyis újra tinédzsernek érezhetem magam, és ez meg is történt. Hábé mondta a legszebb szülinapi köszöntést, miszerint: boldog 17. szülinapot. Nyilvánvalóan számtalan érdekesség történhetett még, de most nem jutnak eszembe.

Szerdán arra keltem, hogy nagyon kényelmesen alszom a hálózsákomban egy halom ágynemű tetején, és a székely a vállamat rázva azt kérdezgeti, hogy "van cigid?" Kurva szar idő volt, nem fűztünk sok reményt egy sikeres fesztiválhoz, meg én egészen sajátos hangulatban is voltam már kora reggeltől kezdve, amit foghatnék a fáradtságra is, és arra is fogok, mert normális napokon el tudom viselni az embereket, a barátaimat meg főként, de ez aznap nehezemre esett. Kétféle hangulatom volt felváltva, mert időnként iszonyat vidám hangulatban ugráltam az esőben szarrá ázva, vagy szívből röhögtem mindenen, aztán meg hirtelen már agresszív voltam és minden idegesített, és olyan volt, mintha minden idegszálamat egyesével húzkodták volna (évától loptam ezt a megfogalmazást, ő jól ki tudja fejezni az ilyeneket). Hangulatomon nem segített az sem, hogy az utat fonyódról zánkáig kata apjának kocsijával öten tettük meg, dömpi elől ült rózsaszín kalapban és folyamatosan nem volt magánál a részegségtől, mi meg hárman hátul, éva, székely kétszélen, engem meg beültettek középre, ami azt jelentette, hogy a székely kör alakú sátra végig a fejemen volt és masszívan nyomta le a nyakamat, ami nem a legjobb idegnyugtató.
Nem tudom ki látta az éjjel-nappal fiatalok című filmet, a lényeg hogy abban van egy rész, amikor négyen útnak indulnak autóval, és olyan az autórádió, hogy ha egyszer bekapcsoltad akkor nem lehet kikapcsolni, és valamelyik véletlenül bekapcsolja, és ráadásul nem is lehet rádióadót váltani, csak a '80-as évek slágereit játszó jön be, és azt mind a négyen kurvára utálják, és ott ülnek négyen mérges arccal egész úton, vagy ki-kihajolnak az ablakba, hogy addig se hallják, na én pont így éreztem magam az egész úton, csak nem a zene miatt, és amikor nagyon így éreztem magam, akkor meg évike -aki tudja miről beszélek- csak mondta, hogy bazeg most olyan vagy mint a szőke csaj, és általában ilyenkor váltottam át jókedvbe, mert azért ebben van némi poén.
Keszthelyen meg kellett állnunk esőkabátot és gumicsizmát venni, a deichmann-ba küldtek minket, de nem tudtuk merre menjünk, még szerencse, hogy a dömpi pont ébren volt, és sokat segített a tájékozódásban, mert -mint mondta- "én itt dolgoztam a sarkon", másrészt ordibált ki az utcára, hogy "hol a deichmann?" majd mikor válasz már többedszerre sem érkezett, akkor jött a "vidékiek vagytok!" illetve: "ossian!"
Végül nagy nehézségek árán megérkeztünk a zánkafürdői vasútállomásra, ahol a koki, vica, rocky és a gabócs vártak minket a várakozástól agresszívan, illetve a várakozás alatt elfogyasztott sörtől félrészegen, meg a fanni és a zsófi, de ők csak nemrég érkeztek. Átvettünk mindent, amit lehetett, mint pl a névre szóló press belépőkártyáinkat, majd felvertük a sátrakat (föcuppantottuk), és én ekkor nyugodtam meg először, hogy jól van, nagy baj már nem lehet, áll a sátor. Az eső ekkor még szinte folyamatosan esett, dagonyáztunk a sárban, de ebből nem sokáig csináltunk nagy ügyet. Voltunk aznap este a napsugár presszóban, ami a fesztivál területén kívül van, de dömpink ott csövezett, nem lévén belépője, viszont egész napi állapotából kifolyólag csak közvetlenül a bejárat előtt esett le neki, hogy ez problémát jelenthet. (Dömpi egyébként azért jött el mindössze, hogy megmondja a rockynak, hogy mennyire utálja "de én nemcsak simán utálom ám, hanem nagyon utálom!" hangzott el többször útközben a magatehetetlen dömpi szájából) Aztán visszacipeltük a fesztiválra, ahol vett jegyet 0. és elsőnapra, én meg közben véletlenül (meg mert a koki a kezemnél fogva rángatott) elkeveredtem a szombathelyiekkel a kocsihoz pálinkázni, ahol nyomban pánikba is estem, mert akkor vettem észre, hogy elvesztettem a menő nyakbaakasztós press belépőkártyámat. Ekkor nagyon ideges lettem, de ittam pálinkát kísérő nélkül, és akkor megnyugodtam másodszor is.
Sok reményt fűztem a tavaly olyan fantasztikus buliknak helyt adó borsodi malátabárhoz, de az első szavaim azok voltak, hogy "ez egy szar". A tavalyihoz képest kb harmad vagy negyedakkora volt, oldalt nyitott, ami konkrétan az eső miatt szar volt, és habár én értékelem dj zöld művészetét, de szerintem nem a bulizó tömeg hibája, hogy hajnali 2kor kb 20-an táncolnak, mikor tavaly, az akkori dj-nél a 3-szor akkora malátabárt megtöltő tömeget úgy kellett hazaküldeni, hogy bemondták a mikrofonba reggel 5-6 felé, hogy jól van gyerekek, most má húzzatok a gecibe. Ettől függetlenül itt is jó bulik voltak, csak más volt a pörgés. A két legrészegebb tán a vica meg a rocky lehetett, a vica breakelt is, a rocky viszont a sátrat se találta meg. Azért első este még nem bírtuk túl sokáig, dömpi is nyálát csorgatva aludt egy széken, meg úgy kollektívan 3kor lefeküdtünk.

A fesztiválban csak az a rossz, hogy reggel, amikor nagyon kell pisilned, gumicsizmát kell húzni ahhoz, hogy el tudj menni a wc-re. Persze nem mindenki csinál ebből problémát... és itt térnék ki idei fesztiválozásom egyik legnagyobb arcára, nevezzük csizinek, aki koki révén került ismeretségbe velünk. Csizi egy lány -nevezzük móninak- sátrában töltötte az éjszakát, majd reggel gondolta, hogy oda is hugyozik, csakhogy a móni szemfüles volt és határozott, így úgy, ahogy volt, pucéran kilökte a csizit a sátorból, hogy mégis inkább ott pisiljen, a biztonsági őrök meg röhögtek, ahogy ott futkorászik pucéran a sátrak közt, mintegy kétségbeesve:) Majd még lesz róla szó, úgy érzem:)
Szóval aztán olyanokat csináltam még csütörtökön, fél lábbal még a való életben, hogy pl fürödtem zuhanyzóban meg interneteztem is. Rocky már ekkor teljesen fesztivál-életmódot folytatott, mert délutáni sziesztája alatt, melyet nyilván a mi sátrunkban töltött, úgy gondolta, hogy képes lesz belehányni egy fél literes üveg száján. Epét. Nem sikerült. Kicsit felhúztam magam, de mit lehetett tenni, a csütörtök úgy néz ki a sátorba végzett szükségletek nagy napja volt:)
Délutánonként 4-től stand up comedy volt a multicaféban, mint pl badár, aranyosi, dombóvári meg hadházy, bár hadházyra nem emlékszem, mert az szombaton volt, és akkor még nagyon részeg voltam péntekből kifolyólag, és amúgyis végigpofáztuk az egészet, meg hullámoztunk jobbra-balra.
További szent rituálé is kialakult, mint pl, hogy standup után kimentünk a parkolóba a kocsikhoz piálni nagy csoportosan, szombathelyiek és kanizsaiak egyazon cél érdekében. Én borozni szoktam, meg amit adtak mások (pálinka, bakardikóla, meg a móni néha lövöldözött vizipisztollyal vodkát a számba) Megint csak egy probléma volt, hogy ott nem voltak wc-k, így rockyval hosszú métereket gyalogoltunk, hogy az úttest melletti (!) bokrokba pisilhessünk, de így legalább a többi fesztiválozó elől rejtve voltunk (nem úgy a kisbuszok, illetve az úttesten gyalogosan közlekedők elől)
Csütörtökön volt fergeteges belga koncert, majdnem leugráltam a végtagjaimat a testemről, életben nem voltam még ilyen jó belgán, bár nekem már csak foltokban maradt meg hogy mit parodizálsz, meg hogy szerelmes vagyok meg hogy emberiség elleni bűntett a vbk, de ez mélyen beépült a tudatomba, mert utána az egész fesztiválon egy mondattal dolgoztam, miszerint "chardonnay, chardonnay", folyton ezt énekeltem, koki azt mondta feltettem erre a 2 szóra az életem, a csizi meg a legalizáld-ra, bár ő nyilvánvalóan komolyabban gondolta, mert még a hasára is ráírta.
Belga előtt fetrengtünk a parton a fűben, ünnepeltük kata felvételét a közgázra (jippí!!), énekeltem az as long as you love me-t rockyn ülve, meg megismerkedtem egy '92-es születésű fiúval, nagyon készen voltam, hogy már az ilyenek is idejárnak, akkor mi milyen öregek lehetünk. Egyébként hihetetlen érzékkel ismerkedtem meg válogatott kreténekkel, mint például ez a '92-es születésű manó nevű fiúcska, illetve volt egy olyan is, amit csak a rockytól hallottam, hogy csütörtök este valahol álltunk a rockyval, asszem valami toitoi előtt vagy ilyesmit mondott, mire odajött hozzánk egy iszonyat nagy gyökér, azzal a kimunkált szöveggel, hogy "sziasztok, nem ti táncoltatok tegnap a malátában?" ami ugye kb olyan szintű kérdés, minthogy "hello, te is ezen a vonaton utazol?", mert a fél világ ott táncolt tegnap a malátában, de erre én mit mondok? "igen, mi voltunk azok, hello, fecó vagyok" és már nyújtottam is a kezem. Rocky azt mondta nagyon szégyellt. Aztán másnap beállok a sorba hamburgerért, valami gyerek kurvára néz a padokról, mondom magamba, anyádat nézzed, mit akarsz, majd rocky jön oda a fejét fogva, hogy ő távolról figyelte a dolgot, de hogy látszott a fejemen a fogalmatlanság, pedig ez volt az előző esti gyökér, akinek bemutatkoztam.
Meg természetesen jelen volt a tavalyi tánc- és egyéb partnerem, balázs is, aki így idén már nem volt annyira vonzó egyén. Nagyon örültem mikor megismert, meg is ölelgetett, mintha együtt nőttünk volna fel, aztán este a malátában bemutatott kb 3 fiúismerősének, az egyik burkoltan le is parasztozott, az első mondatom után rámnézett, aszongya "te vas megyei vagy?" mondtam, hogy zalai, erre ő komolyan bólogatva, igen, hallom az akcentusodon, de gondoltam viccre veszem a dolgot, és mondtam neki, hogy mindig is tudtam, hogy paraszt vagyok, csak azt nem, hogy ennyire hallatszik, amire csak annyit mondott még mindig komolyan hogy "én meghallom" Akkor így ennyiben is maradtunk, nem forszíroztam a dolgot, abbahagytam még mielőtt lekurváz vagy valami:) Balázsról azt kellett megállapítanom, hogy egy vicc az egész gyerek, minden este mással tűnt el a malátabárból, úgyhogy igazából megtiszteltetésnek vehetem, hogy tavaly rám 2 éjszakát is szánt, de inkább felejtsük el. Idén is volt egy próbálkozása, illetve utolsó este, mikor zsófival meg katával álltunk a redbullnál odajött, aszongya ezek a barátnőid, mondom igen, végignézett rajtuk, megnyalta a szája a szélét, és annyit mondott bólogatva, hogy "őket is megcsinálnám":D (A félreértések elkerülése végett: engem sem tavaly, sem idén nem csinált meg, bár volt egy vicces jelenet tavaly, mikor hajnalban csocsiztunk a partnál, csörög a telefonja, felveszi, valamelyik haverja meg beleordít, hogy "na mi van, megbasztad?!") 
Aznap még voltunk péterfy borin, aztán kezdődött a dj zöld-féle parti a malátában, amely során nagyon be voltam rúgva és vagy nagyon nagy arc vagyok, vagy nagyon nagy gyökér, de 2 csaj egész hosszan elvolt azzal, hogy engem utánoztak (attól tartok a második lehetőség valószínűbb). Meg láttunk évikével iszonyat emo-táncot ha nevezhetem így, minden mozdulat meg volt szerkesztve, majd megjelent mr. fűzfa, aki egy férfiisten volt, félpucéran és fűzfaág volt a nyakában, és úgy mozgott, hogy arra nincsenek szavak:P Kisebb szavazást indítottunk el, hogy ki szerint buzi és ki szerint nem. Szerintem buzi, de ebben igazából a vége felé már én se nagyon hittem.

Pénteken szabadult el a pokol, a szó legeslegjobb értelmében, több okból is, pl mert kisütött úgy igazán a nap, és már rövidgatyás-papucsos idő volt, ami felszabadítólag hatott ránk nagyon is. Volt egy hosszúra nyúló piálás az autónál sok nevetéssel meg földönüléssel, meg egy fél kowalsky koncert végigugrálva, meg kb 2 számnyi colorstar, aztán meg fantörpikus 30y. Többiek szerint annyira nem volt jó, de nekem nagyon tetszett, koki és vica ráadásul a színpad mellől nézték végig, mivel egyesek nem vesztették el nulladiknap a press kártyájukat, és így bemehettek a színpad mögé újságíróként. Írtam is kokinak sebtiben egy sms-t, hogy "látlak" és nagyon vicces volt a közönségből végignézni, ahogy megkapja, megmutatja a vicának aztán elkezdenek nézegelődni, hogy mégis merre, én meg ugráltam 2 szám között, így észrevettek:)
Ja, mesélek kínos jelenetekről, melyeket valamilyen pultnál éltünk át. Pl a rocky nulladiknap, szegény áll egy pultnál, én odaesek ezt ordítva, hogy "na itt vagy ribanc, téged kerestelek", és mindenki rá nézett furcsán, hogy mekkora ribanc lehet, és nem rám, hogy mekkora paraszt vagyok:D De visszakaptam gonoszságom az élettől, épp nagy boldogan cigit vásároltam egy multifilteres elosztóhelyen, ahol szép lányok mosolyogva osztogatják a cigit, és szegényeknek mindig el kell mondaniuk, hogy ugye tudod, hogy ez károsítja a te és a környezeted egészségét, és épp itt tartottunk, mikor csizi mellém pattant és ijesztő profizmussal kérdőre vont fennhangon, hogy "terhes vagy a gyerekemmel, közbe meg ezt a szart szívod?!" Szó szerint köpni-nyelni nem tudtam, a hostess csaj is csak nézett rám, nem mondom, hogy nem volt kínos. Viszont talán a kokié volt a legdurvább, épp valami pultnál állt szintén, mikor a noresz (aki hímnemű) odament hozzá, és feltette a kérdést, miszerint: "Hallod, te mér szoptál le tegnap?" Ott is volt nagy csend:D
Továbbvíve a cselekménynek fonalát, 30y után elkeveredtem a malátába mystery gangre, ám ott mintegy mozdulni sem lehetett, azonban a valkó eszter pont a kiflivel, rocky egyik haverjával készített rövid interjút. Aztán egyszercsak arra emlékszem, hogy szombathelyiekkel ülök a malátabár oldalában, éjszaka van, vica magyarázza, hogy "a beck zoli", aztán következő pillanatban már a malátabár közepén ülünk körben, vica, koki, csizi, móni meg én bárszékeken és süt a nap, és csizivel szemüveget cserélünk, melyről kép is készül, így én is emlékezhetem (mert amúgy nem). Még napszemüvegben is látszik, hogy nem látok semmit, nem úgy nézek ki, mint akinek szemébe süt a nap, hanem mint aki vak hallod:) Aztán amikor a vicával reggel fél7 felé épp a jugoszláv válságról beszélgettünk ott a malátabárban bárszékeken ringatózva, odajött 3 gyökér, melyből egy konkrétan bele-beleszólt anélkül, hogy tartalmilag bármit hozzátett volna, amin kibuktunk, és én állítólag intelligensen elküldtem a picsába, ( a vica szerint, amire nagyon büszke vagyok) amin ő felháborodott, de nem ment el, mire a vica mondta neki, hogy nyugalom, intelligensen el lettél küldve a picsába, akkor hát menjél, de nem ment semmiképp, még végtelennek tűnő időn keresztül ott osztották az észt, hihetetlen fárasztóak voltak, engem jobban megviseltek, mint az egész éjszaka. Olyannyira gondolom, hogy muszáj volt még egy felest is bedobnunk a malátabárból való távozás közben, (ki lettünk dobva, koki legalábbis, ugye aki nem tudja rendeltetésszerűen használni az asztalt...) ami általam szintén fotókról ismert történés, akkor már félig derékszögben álltam, és erősen hunyorogtam, bár ráfogom inkább a napra, mely akkor már vakított.
Aztán mit volt mit tenni reggel 7-8 felé, minthogy lementünk a partra fetrengeni, közben olyanok történtek, hogy a koki húzott engem a sárban, miközben én hason feküdtem, a parton meg gyertyaállás-csinálási kényszere volt a kokinak, majd kitaláltuk, hogy úgy kéne 2 embernek gyertyát csinálnia egyszerre, hogy a seggük pont összeér, na most ezt a koki sem velem, sem a vicával nem tudta kivitelezni, pedig voltak próbálkozások, meg külső segítség is, ám reménytelen volt.
Aztán újabb homályos folt, majd következő kép, hogy vicával és kokival a fesztiválnak azon sátra felé tartunk, ahol élelmiszert lehet vásárolni. Határozott kifli és tejföl vásárlási szándékaim voltak, azonban az eladó hölggyel a következő beszélgetést folytattam (figyeljen mindenki az áruk helyettesíthetőségére):
- jó napot, kifli van?
- nincs
- akkor kérek 2 zsemlét. Tejföl van?
- nincs
- (kicsit azért gondolkodtam) akkor kérek egy sört
Így történt, hogy a reggeli, amit felfrissülésnek szántunk, azt eredményezte, hogy feltettük az i-re a pontot, és olyan szinten bekészültünk, hogy mikor 11 felé tünci és jucus megjelentek frissen, üdén, kipihenten, de legfőképpen józanul, már nem voltunk embernek nevezhetők. Össze-összecsuklott a térdünk, de lassan nyugovóra tértünk, konkrétan fél12-kor. Pánikszerűen vettem észre, hogy sem a fanni, sem a zsófi nincs a sátrunkban, mondom a kokiéknak, bazzeg a lányok nem aludtak itthon, erre a koki rávilágítva a lényegre, gyors helyzetfelismeréssel: "fecó, már felkeltek"
Ahogy a filmekben szokták mondani: "ezidő alatt máshol": csizi reggel 10 felé önálló munka keretében bement a balatonba, ahonnan 2 vizimentő kiküldte, mire ő azt mondta, hogy "én nagyon szívesen kimennék, csak nem tudok"aztán mondta, hogy a bokáig érő vízből már úgy kúszott ki négykézláb, mint valami hajótörött:)

Szombat délután állítólag egyfajta válságstáb alakult ki körülöttem, mivel nem tudtak felkelteni, bár nem értem mért kell felkelteni, mikor délelőtt fél12kor feküdtem le, kata írt is szívhezszóló sms-t délután fél2-kor, hogy "Ne halj meg, amikor meglátogattunk a sátorba a kóma utáni állapotban voltál! aggódom érted, a strandon vagyunk! szép vagy szeretlek, be vagyunk baszva"
Természetesen mindenki felkelthető, csak meg kell találni a megfelelő módot rá, és dorka megtalálta, a legszebb mondattal ébresztett minket, miszerint "tudok egy helyet, ahol kapunk ingyen sört" Kinyílt minden szem 4 órányi alvás után, regisztráltunk interneten, aztán odamentünk egy józan béla fantázianevű emberhez, aki vett nekünk sört, majd bementünk standup comedy-re, de nem emlékszem a műsorra, mivel nem is figyeltem, arra viszont emlékszem, hogy a végén a biztonsági őr durván felszólított minket arra, hogy álljunk fel a földről, mert zavarjuk a közlekedőket.
Egyébként a biztonsági rendszer tavalyihoz képest jóval szigorúbb volt, pl már a sátrakhoz is külön beléptető rendszer volt, melyen minden alkalommal át kellett esni. Másrészt mindenbe bele is kötöttek egyesek, pl parfümbe is, ami szerintem mindennek a teteje, meg a kocsikulcs, na az aztán tényleg, de volt olyan biztonsági őr, aki csak megnézte a karszalagom, hogy "ja, te is melós vagy" aztán mehettem is isten hírével. A strandon lévő zuhanyozókból is kiutasította a takarítónő a jucust meg a tüncit, merthogy most felmos, még egy óra, tünci ekkor ki is fakadt, hogy "nem tudom, mért nem jelölték meg a térképen azokat a helyeket, ahol az ember meg tudja mosni a valagát!"  
A szombati nap további részében kocsiknál fetrengtünk, jóöreg alvinra se jutottam el nagy sajnálatomra, de paso-ra igen, ám akkor már minden mindegy volt nekem, a paso koncerten már annyira készen voltam, hogy magamtól folyt a nyálam, hát ugye cirka 20 órányi piálás után 4 óra alvás, majd ébredéstől azonnal ráivás előző napi maradékra, szóval összeomlófélben volt a szervezetem, így úgy döntöttem, hogy olyat teszek, amit már egy napja nem: eszek. Elindultam gyros-t venni. A gyros-os néni kicsit félhetett tőlem, mert úgy néztem ki este 10kor, hogy szétcsúszott fej, diszkréten száradó nyálfolt a szám sarkában, egy tele sör a kezemben, másikban cigi, el nem dobnám, csókolom egy gyros-t kérek, majd mikor megkérdezi, hogy tálat vagy pitában, hát nem tudtam válaszolni, kb úgy fogalmaztam, hogy ami így körbe van tekerve. Akkor megkérdeztem h felrakhatom-e a sört a pultra, amire mondta, h jaj csak oda ne borítsam, mondtam felháborodva, hogy persze hogy nem, közben pénzt kerestem a little-kicsi retikülömben, cigit még mindig szívom, alig állok, dülöngélek, néha fel-felpillantok szigorúan a sörre, hogy megvan-e még, már 3 ember fizet és távozik mögöttem, én még mindig ott nyáladzok a pultnál, aztán végülis nagy nehezen sikerült összeszednem a sört, a cigit, a gyros-t, a pénzt, és elindultam ülőhelyet keresni. Találtam egy asztalt, ahol egy roppant sötét sminkkel rendelkező rocker lány üldögélt egyedül, leültem mellé, de hamarosan távolabb ült, szerintem kb akkor mikor elkezdett a gyros leve folyni a csupasz lábamra, amihez persze káromkodtam, meg vergődtem tehetetlenül.
Nem sokkal ezután elkezdtem fázni, így elindultam a sátorhoz hosszúgatyáért. Ekkor volt este 11. Fanni keltett hajnali 3-kor véletlenül, ő akkor feküdt le, én meg nagyon mérges voltam magamra, hogy így átaludtam az utolsó éjszaka felét, de feltámadtam azonnal, és megkerestem kokit meg a 2 katát, mindenki nagyon készen volt, zsófi és székely is ott volt még egy darabig, majd mikor a redbull sátor örökre bezárta hangfalait, továbbálltunk kokival, vicával és katával az egyetlen helyre, ahol még ment zene, vagyis a multicafe-ba. Ekkor hangzott el a mondat, amiről nem hittük volna, hogy valaha is elhangzik: "menjünk a technora!" És mentünk. Pörögtem rendesen, állat volt, volt konfliktus is, mivel vica lopott egy sört, amit a kata ivott meg, és a koki fizetett ki, sajnos én kimaradtam a csapatmunkából. Techno után beindult az élet, kata már olyan részeg volt, hogy egy szánalmas kis öngyújtóval próbált meg törzsüknél fogva egész fákat felgyújtani, és egyáltalán, mindenre azt mondta, hogy gyújtsuk fel. A homokos focipályára érve pedig csuda dolgot láttam: koki nem akarta bemutatni a bukfenc-tudományát, ezért a kata odament hozzá, megállt vele szemben, a terminátor érzelemmentes arckifejezésével kirúgta a lábát (azért óvatosan), majd a hitetlenül röhögő koki két lábát megfogta és csináltatott a kokival egy hátrabukfencet, szép lassan, komótosan, nulla érzelemmel a fején, majd a végén annyit mondott, hogy "hát én még fiút sosem aláztam meg ennyire" Továbbiakban kimentünk a partra, ahol élőben megfigyeltük a vicát, ahogy tényleg beszél a toitoi-ok csapjaihoz (nem magához a wc-hez, mert az már durva lenne), azt ugyan nem tudtuk megfigyelni ahogy a csapok is beszélnek hozzá, de a másik oldalt igen. Azt halljuk hogy vica bemegy egybe, síri csönd fél percig, majd vica felcsattan: "most ezt mért mondod?!" Több attrocitás is érte a csapok részéről, pl az egyik kinyújtotta rá a nyelvét, viszont egy másikkal koccintott, hát már csak ilyenek ezek a mai csapok.
Ekkor reggel 8kor feküdtünk le, én legalábbis, koki és vica befeküdtek még néhány barátunk sátrába, dorkáék sátrában koki fel is kiáltott, hogy "bazmeg becsúszott a boxerem az ánuszomba" persze azonnal érkezett a kérdés: "az egész?!":D (nem)

Aztán mire vasárnap reggel magamhoz tértem már csak kokiék és a szombathelyiek voltak sátorhelyen, kanizsa levonult a partra. Én szép komótosan lebontottam a sátrat, megreggeliztettem a csizit meg a noreszt meg magamat (sáros ujjal kentem a májkrémet a szeletelt kenyérre), majd lementünk mi is a partra, szomorú pillantásokat vetve a hátrahagyott területre, olyan gondolatokkal, mint "majd jövőre", meg hogy "jajistenem", de aztán megvigasztaltam magam azzal, hogy "chardonnay, chardonnay", és minden rendben lett:)

Kimaradt még számos érdekesség, pl amikor a székely reggel 9kor ért haza, vagy amikor a gabócs már nem érte meg a tankcsapda koncertet, meg hát például az, hogy a tünciék reggel 9től délután 3ig állították a sátrat, és mikor délutánfelé valaki kereste őket, kata csak annyit mondott, hogy "már járólapoznak", évike meg a fanni csináltatott közös pólót, egész pontosan pólót közös képpel, ésatöbbi ésatöbbi, de most már befejezem, hiphiphurrá