A múlt hét például életvidám volt meg aktív, ellenben ez a hét a passzivitásé volt (hadd tegyem hozzá, hogy kényszer-passzivitásról van szó), de sorsfordító erőt tulajdonítok a szombat estének, mely óriási partit ígér itt a fények városában.

Szóval a múlt héten például még egész végig tudtam mozogni, úszni is voltunk évikével, és minden rekordunkat megdöntöttük az 1100 méterünkkel. Egyébként az eddig méltatlanul elfeledett úszásról annyit, hogy eszméletlen jó, a komjádiba járunk, ahova egyszerűen nem lehet olyan időpontban menni, amikor a benti medencékben ne lenne edzés, ezért idilli környezetben, a szabad ég alatt rójuk a hosszokat, kicsit ugyan aggódunk, hogy ez a hóval is kecsegtető téli időszakban hogyan lesz kivitelezhető, de majd csak lesz valahogy. Mindkettőnknek fekete fürdőruhája van, ezért úgy hívjuk magunkat, hogy a "fekete villámok" (na jó, éva ezzel nem ért egyet, de jó motiváló erő) Évának mint fő fekete villámnak múltkor begörcsölt a lába, meg olyan kifejezéseket használ a medencében, hogy "majdnem elestem", én meg olyanokat, hogy "fuss oda", meg mutogatja nekem, hogy ez meg ez hogy néz má ki, mire én nézek rá célzóan, de ha simán néznék akkor is rájönne, hogy mire célzok, vagyis hogy nem látom, bármire is mutat. Múltkor már szemüvegben mentünk fel-alá, mikor láttunk egy negyven körüli nőt öltözni, és remek pillanatban kaptuk el, mert épp teljesen pucér volt, mindössze egy fekete magassarkú volt rajta, és úgy hajolgatott mindenfelé. Nem mintha láttam volna nyolcvanas évekbeli német pornófilmet, de szerintem azok lehettek ilyenek:)

Aztán pénteken épp hajat szárítottam gyanútlanul, mikor domi fut a telefonnal, és a dorka hívott, hogy pesten vannak a rasztával, jöhetnek-e. Há hogy a viharba ne. Ráadásul a legzseniálisabb pillanatban érkeztek, mert már kész voltam az évikének szánt naptár (hogy végre tudja az a szerencsétlen a napokat) számítógépes részével, így hát elmentünk katával négyesben a baross étterembe, ettünk páronként 1 baross-tálat meg 4 sört, valahol megrekedve egy korábbi időpillanatban, mert az az egész hely nem mai. Legközelebb megnézem rendesen a fiú wc-t is, mert rasztát teljesen lenyűgözte. Épp az öreg bácsi volt a pincér, aki maga a hely szelleme. Én ráadásul most tudtam meg, hogy mi eddig csak az étterem részében jártunk, és van egy kifejezetten söröző része, ahová azonban a kata nem akar eljönni velem, ehhez keresem megfelelő partnerem (ó, rocky, putri kocsmák nagyasszonya, mikor költözöl haza?!)
Két sör pont arra volt elég, hogy ittam volna még hajnalig, meg dodiék is, de sajna 7kor ment a vonat, úgyhogy elváltak útjaink:( Ezek után elmentem a tescoba kartonért, ahol konfrontálódtam egy emo jellegű párral, akik mikor kikezdtek velem, még nem tudták, hogy én igen fel vagyok erősödve a két sörtől, meg amúgyis, hülye emo-sok. Szóval az történt, hogy beálltak elém a sorba, miközben testemet háttal fordítottam a szalagnak és úgy beszéltem a fannival telefonon. Mire visszafordultam, láttam ott állnak, félig már előttem, és ezt mondják rám nézve, flegmán: "te, a sornak nem két vége van, tudod?!" Ezen a ponton életem leghatározottabb tudom-ját válaszoltam nekik, és közben odaléptem eléjük, gyengéden félretolva őket. Erre közölték, hogy "hogy te mekkora paraszt vagy" mire én elmondtam, hogy már egy ideje itt állok emögött a férfi mögött, nekem ne magyarázzanak, aztán már uralkodtam magamon, és azt mondtam, hogy jól van, menjenek, úgyis tudom, hogy ez a legnagyobb örömük, meg leszánalmasoztam őket, majd mintha-mi-sem-történt-volna stílusban folytattam a beszélgetést fannival, aki végighallgatta az egészet, és folyamatosan olyanokat mondott a fülembe, hogy "uramisten fecó"

És akkor a szombat este - évike szülinap a morissons 2-ben. Volt némi gond az ajándékkal, röviden annyi, hogy olyan nyakláncot akartunk csinálni a katával, hogy gyurmából kis golyócskák, azt kisütjük (ja, süthető gyurmából, sima gyurmából senkinek nem ajánlom, meg süthetőből sem, mint majd olvasható lesz alant) és szépen felfűzzük meg minden. Azon a kurva papírján egy szomorú szót nem írtak a sütési időről, kata és domi pedig mindketten 20 percre emlékeztek, úgyhogy betettük a sütőbe, kata elment fürdeni, én meg kimentem elszívni egy cigit... Mire visszaértem: fehér füst és égett szag, bájos kis golyócskáink pedig 3szorosra duzzadva, feketére pörkölődve és kinyílva, kb olyan volt, mint amilyen a szörnyecskékben, amikor víz éri őket, azt az átváltozást kéne levetíteni gyurmagolyócskákra, ok? Rettenetes volt, komolyan. A naptárt viszont sikerült visszaszereznünk onnan, ahol spirálozták, és szerencsémre nem az az ember adta át a kész példányt, mint aki előtte egyesével átütögette a lapokat meg lefűzte, mert féltem egy kicsit, hogy hogyan fognak viselkedni, főként azután ahogy az átvevő csaj nézett rám még délután, mikor átadtam neki, pedig ő akkor még csak az előlapot látta:)
Eddig mondhatni elvesztem a részletekben, de ezután nem fogok, hisz az estéből az évike megköszöntése utáni részre nem nagyon emlékszem, és érezhették ezt a többiek is, mert éva másnap rámjött msn-en, hogy hogyan értem haza mert "a kata rám bízott, mikor elment, én meg asszem a tokára bíztalak" Az a biztos meg tiszta anyag, hogy a ruhatárnál lévő asztaloknál ültünk, jó volt, mert elfértünk, bár ott pont nem lehetett cigizni, meg tudom, hogy már az első long island után vigyorogtam, ám a másodikat ettől függetlenül (vagy éppen ezért) szívószállal versenyre ittam a tokával, úgy hogy ő kettőt ivott, ám mégis ő nyert, mondjuk nyilvánvaló volt, csoda amit tud;) Összesen a koktélakció keretében 6 long island-et és egy sört fogyasztottam, és innen akkor átadnám a szót... Az biztos, hogy sokat táncoltunk, meg hogy a rizsa is, pedig ő nem szokott, és ennek nagyon örültem, meg hogy a színpadon is, meg hogy a babi rakta be a ruhatárba a cuccom, meg hogy ettünk hazafelé gyrost. Érdekességként megjegyzem, hogy ugyanannál a gyros-osnál, ahol a múltkor a kétgyros-incidens történt, meg hogy a buli előtt is ettünk egyet a katával ugyanott:) Egy kezemen meg tudom számolni hány gyros-t ettem életemben józanul.

Vasárnap este meg jött a rocky, hogy ottalszik nálunk, merthogy reggel fél7kor indulnak a soroksáriról taxival ferihegyre, ahonnan magángéppel (!) krakkóba. Terveztük is, hogy a múltkori "utolsó éjszakájához" hasonlóan gagyi horrorfilmeket fogunk nézni orrvérzésig, ehelyett azonban a gangon beszélgettünk olyan éjféltől reggel hatig majdhogynem folyamatosan. A mintegy másfél órányi szünetet az okozta, hogy a mi belgánk, adrien (kiderült, hogy e-vel kell írni a nevét) kb este 8kor ért haza pécsi erasmus-os kiruccanásáról, és már a vonatút teljes tartama alatt hányt, majd otthon is folyamatosan, és így hajnali fél4kor már ő is úgy látta, hogy irány az ügyelet. Az ok egyébként ahogy ő mondja a fucking chinese food meg hogy megivott még 2 liter kólát, meg előtte péntek-szombat ugye piált, szóval a gyomra nem bírta tovább. A két epekirálynő katával lakom együtt, de embert ilyen szarul kinézni még nem láttam, tényleg 20percenként járt hányni, és amint ivott egy korty vizet, az azonnal kijött belőle, mindemellett még hasmenése is volt, szóval nem irigyeltem. Aztán végülis taxival elszállítottuk a nagyvárad térre az ügyeletre, ahol pofátlanul felkeltettük az ügyeletesnővért, aki igazából sokminden volt csak kedves és segítőkész nem. Azt mondta nem látja el, mert adrien otthonhagyta az eu-s kártyáját, és azt sem tartotta megfelelő ötletnek, hogy egyikünk ottmarad vele, a másik otthagyja a személyijét és hazamegy a kártyáért, azt mondta az se megoldás, bár nem tudom ki hagyná ott a barátait meg a személyijét az ügyeleten egy jó poén kedvéért. És egyébként is, közölte, hogy ez gyomorrontás, mindezt úgy, hogy adrien tőle 4 méterre feküdt a betonon, mert állni nem bírt, és a gyomorrontásra amúgy sem tudna adni semmit, mert hagyni kell, hadd ürüljön. (előtte mondta, hogy 18ezer forint ellenében azért ellátja, de megnéztem volna amit a rockytól kap, ha adrien eseteg leperkálja a pénzt, majd a nő közli, hogy "hagyni kell, hadd ürüljön" :D) Persze, de adrien ekkor már több, mint 8 órája hányt, és vannak esetek, amikor infúzióra kell kötni az embert, mert annyira kiszáradt. Azt azért nagy nehezen megosztotta velünk, hogy daedalon kúpot vegyünk neki, mert azt nem tudja kihányni, és az hányáscsillapító, ráadásul némileg altató jellegű is. Itt gondban lettünk volna, mármint, hogy hogyan magyarázzuk el adriennek, hogy mi az a kúp, mikor eszembe jutott a szilas meg az egyetlen francia szó, amit tud, és magamban röhögtem is, hogy bazeg ilyen nincs, ez kurvára abszurd, hogy pont kell az a szó, szóval mondhattam adriennek anyanyelvén hogy suppositoire. Nem nagyon örült. (Mindenesetre ha majd kimegyek egyszer külföldre, és jön majd egy helyi arc, hogy ezt meg ezt tudja magyarul, én majd kurvára meg fogok ijedni, ha olyanokat mond, mint pl amputálás, vagy nemi erőszak) Ráadásul a hazafelé-taxis nagyon bunkó volt, rocky mondta is, hogy nem akart ő ugyan rosszat adriennek, de azért magában drukkolt, hogy jöjjön rá a hányás még a kocsiban :) Aztán vettünk kúpot a lépcsőházunk aljában lévő nonstop gyógyszertárban, adrien pedig megtette amit megkövetelt a haza, majd valóban bekábult tőle és elaludt szegényem.
A reggel úgy nézett ki, hogy rocky 6kor elindult a soroksárira, de 9kor már vissza is tért, mivel útközben a gép felé kétszer hányt, úgyhogy közölte a főnökével, hogy nem fog felszállni a vezérigazgatókkal a magángépre így, hogy bármikor hányhat és nincs a gépen wc:)
Úgyhogy hétfő estét is velünk töltötte, le is mentünk 3/4 2kor a filléresbe domival meg adriennel, bár adrient nem értettük, hogy miért kocsmázik a nagy kiszáradás utáni éjszaka, de ahogy ő mondja "i'm like a machine" És tényleg.
A kedd éjszaka sem ment simán, adrien megint bekólázott az érzékeny gyomrára, komolyan le se szarta, hogy vasárnap majdnem meghalt, aztán meg csodálkozott, hogy szarul van, ezúttal azonban asszem puffadással kísért gyomorgörcsei voltak, így hajnali 3/4 4-kor arra keltem, hogy visszafojtottan üvölt a szomszéd ágyon és szó szerint fetreng a fájdalomtól. Megkérdeztem mi a baja, elmondta, én meg lementem a gyógyszertárba valamit venni rá, csakhogy mikor akartam visszajönni a lépcsőházba, látom ám, hogy elment az áram, és nálunk a kód-beütős módszer van, úgyhogy ott álltam reggel 3/4 4kor papucsban pizsamában az utcán, és nem tudtam beütni a kódot, kulcsot meg nyilván nem hoztam. A jófej éjjeliőr bácsi, aki az állványt vigyázza, odaadta a telefonját, hogy kezdjek vele valamit. Először a katát hívtam, de ki volt kapcsolva, majd a domit próbáltam, hátha eltalálom, mert pont aznap mondta el valamiért a telefonszámát, és még emlékeztem rá, bár két számot felcseréltem, de mindegy nem vették fel, majd az éjjeliőr mondta, hogy hívjam fel a sanyi bácsit, neki megvan a száma, de ő is ki volt kapcsolva. Na ekkor jött az ötlet, hogy a gyógyszertár hátsó bejárata a lépcsőházunkba nyílik, úgyhogy bekéredzkedtem azon keresztül. Adriennek is hatott a cucc, amit vittem, úgyhogy aludtunk tovább békében.
Aztán én reggel 10kor arra keltem, hogy nem tudok felkelni. Gregor samsa sorsát elkerültem ugyan (bár egyesek szerint így is féreg vagyok:P), de eddig nem tapasztalt módon fájt a derekam, olyannyira, hogy a délután háromkor kezdődő órámra alig tudtam kiverni magam az ágyból. Aztán végülis szerdától kezdve mindig ugyanaz van: fekszem, lehetőleg oldalt és felhúzott lábakkal, mert úgy kevésbé fáj, néha bekapok valami gyógyszert, és néha a hátamon is kell feküdnöm, amikor már elfeküdtem mindkét vállamat. Kata szerdán este bevitt az urológiai ügyeletre, ahol kiderült, hogy nem urológiai eset vagyok valószínűleg, mert nincs se vér se gyulladás a vesémben és környékém, hogy a kis kövecskékről ne is beszéljek. Csütörtökön meg hazaküzdöttem magam a hármas vonattal, de a vége már rettenetes volt, nem tudtam már hogy ülni, és pakolgattam a lábamat az asztalkára, ablakra meg mindenfelé. Pénteken elmentem a körzeti orvosomhoz, aki megállapította, hogy csak megfázott a vesém, pihenjek sokat és kétféle gyógyszert írt: algopyrint, amire a rocky előre megmondta, hogy neki a spéci orvosa mondta, hogy azt ne szedjük vesére, mert tönkreteszi, szóval azt nem is gondoltam naponta kétszer bekapkodni, meg valami mydetont, ami izomlazító vagy mittomén, nem is értem minek, 3x1 naponta, ennek eddig csak a mellékhatásaival vagyok jóban, mint hányás és piros foltok testemen. Utálom a gyógyszereket.

Ma már elég virgonc vagyok, székellyel délben találkoztunk egy kávéra, de sajnos a kávé pont elfogyott, csak sör volt a kisgösserben, ahol a dorkáékat látogattuk, akik épp mézespálinkáztak, merthogy alapoznak az ebédre. Ja, tényleg, józanul enni, ki hallott már olyat:D
Aztán meg tücsinél ücsörögtünk a székellyel 2ig, ahol tegnap a kisbodnárral tettem ugyanezt, szóval jól vagyok én már, és még milyen jól leszek... este 8tól giant big monyis parti, csodálatos barát-találkozó