Nincs is nálam szánalmasabb lény a földön. Hazajöttem ma is csütörtökön, mint két hete, amikor rosszul voltam a vesémmel. Akkor az volt az okom, hogy ugye rosszul voltam, most meg leginkább besokkaltam. Ugye egész életemben öten lakom az albérletben, meg folyton van valami program is, ráadásul most volt ez a 4napos soproni hosszúhétvége, ami valójában fantasztikus volt, de masszív összezárás 6-7 másik emberrel, aztán vasárnap este arra érkeztem fel, hogy itt vannak adriennél a belga barátai, szal plusz 4 fő az albérletbe, hétfőn este jött még ahhoz is 4, akkor már elmentünk velük bulizni, nem mondom igen jó volt, de már tényleg annyira vágytam egy ilyen egyedüllétre, hogy egyedül legyek egy szobában, nézzek ki a fejemből és ne kelljen jófejnek meg úgy általában semmilyennek lennem, csak ülni, feküdni, nyomkodni a gombokat vagy nem nyomkodni, már nagyon kellett. És jó ez a csütörtöki hazajövetel, holnap sétálok a városban délelőtt, aztán meg elmegyek szoliba, ilyesmi.

Igazából nem ezért vagyok szánalmas. Amit eddig leírtam az csak a rizsa-rész, igaz persze, tényleg sok volt nekem a nyüzsgés, de igazából leginkább azért jöttem haza ma, mert reméltem, hogy megint hátha, mint két hete msn-ezhetek végre nyugodtan a csizivel, úgy hogy a kata nem ugrál a hátam mögött. Szánalmas vagyok. Minden gondolatom továbbra is ő, és esténként rá gondolok, mit esténként, folyamatosan, és nagyon rossz, hogy hetek óta nem láttam, és bárhány hónap távollét kilátásba helyezhető még. Az sem biztos, hogy akar tőlem valamit. Attól félek, hogy a vica a múlt heti beszélgetésünket továbbította neki, amikor is a vica kérdezte tőle, hogy mi van velem meg a csizivel, én meg azt mondtam, hogy nekem tetszik, és így meg úgy, (be voltam baszva, pedig amúgy sosem adnám ki magam) erre mondta hogy hát járjunk már, mert szerinte én is tetszem neki, mert ő ismeri már régóta és velem annyira más, stb. Szóval így beszélgettem én szombat éjjel a vicával, és attól félek, hogy ez azóta valahogy kicsúszott a vica száján, és csizi ekkor rájött, hogy bazeg ez komolyan gondolja, és azóta hanyagol. Mondjuk jobb is, hogy még időben leállt vele, így még nem vagyok teljesen készen tőle. (de, egyébként már teljesen készen vagyok tőle) Na mindegy. Maradjunk annyiban, hogy szánalmas vagyok. Tényleg a legszánalmasabb