Picsahideg van most kanizsán. És nagy gondolatok forognak a fejemben, meg döntések és kérdések, és néha még válaszok is, de leginkább csak válasznélküli vállrándítás, hogy hagyjuk, most ez van, és mert ez most jó, ne kérdezzen tőlem senki semmit mert úgyse tudok mit mondani, amit meg tudnék az sem észérveken alapul. És csak hadd sütkérezzek most egy kicsit ebben az érzésben, hogy végre élek, hogy asztakurva, és hogy milyen mikor nem bírod abbahagyni a mosolygást, és igen, nyálas vagyok és lehet, hogy majd később hányok magamtól és elvesztegetett időnek meg érzésnek fogom gondolni, meg hozzám nem méltónak, de ennek épp az a lényege, hogy ilyenkor ezzel ne törődjön az ember. És ilyenkor az a vállrándítás a válasz. 
És vannak hibák, amiket jó elkövetni.