Hivatalosan és reményeim szerint életem utolsó vizsgaidőszaka van a jogi kar keretei között, aztán már csak a 4 államvizsga tavasszal, meg persze a diplomamunka, és hipp-hopp, már végeztem is. Saját megfigyeléseim szerint vizsgaidőszaki viselkedésem és tanulási módszerem (a kapkodó káoszt módszernek lehet nevezni?) jelentősen nem változtak az évek alatt, csak a hülye babonáim egy részét hagytam el, például már nincs szerencsehozó bugyim, már nem viszem be a zoknimban kolbit a vizsgára, már nincs jelentősége annak, hogy kint hagyom-e a terem előtt a cuccom, vagy nem (azóta nincs, mióta régen azt hittem, hogy az hoz szerencsét, ha kint hagyom, és egyszer ellopták és ott álltam egy szál indexben), vagy hogy pontosan mikor mosom meg a vizsga előtt a hajam, stb. Mára már azt is szerencseként élem meg, ha reggel meghallom az ébresztőmet, és időben beérek. De a sikeres vizsgák utáni frappé rituális elfogyasztása a suli előtt megmaradt, mondjuk az nem babona, az jutalom.
Aztán hogy ugye néha megpihenjek kicsikét a komoly megfeszített munka közben (most itt ironizálok magammal, de tényleg tanulok), kell a kikapcsolódás. Az első vizsgám pénteken volt, de már az annyira megviselt, hogy csütörtök este nem bírtam tovább, és előzetes levezetésképp elmentünk korizni elvis jelenlegi nőnemű lakóival elte jeges estre a műjégre. Jaj, hát olyan jó volt, a jég rossz nem is lehet, sokat estünk, még a kata is esett egy nagyon nagyot, de mondta, hogy ez kellett is most neki, a stefiről meg annyit, hogy bambi első lépéseihez hasonlítanám a kezdeti technikáját, de a vége felé szépen belejött, mondtam is neki, hogy ügyes, erre ő :"ez nem ügyes, ez csak boldogság" Olyan gyönyörű dolgokat tud mondani, úgy hogy nem is tudja :) Mostanában abszolút ráállt a tejfölre, imádja, gondolom náluk valami rosszabb dolog lehet, és kitalálta, hogy lesz egy étterme, amit úgy fog hívni, hogy tejfölfüggő :) Azóta kitalált egy újabb étterem-nevet is, bár ahhoz nem fűzök sok reményt, mert nem hiszem, hogy sokan szeretnének egy izzadás nevű helyen ebédelni.
Szóval koriztunk, a sorversenyről lemaradtunk, de aztán rendeztünk magunknak mikor a hivatalosnak vége lett, és készült sok kép, állva és esve, és megint csupa odaillő dalt játszottak, ezúttal a neoton famíliától a 220 felett-et éreztem magaménak.
Pénteken meg a vizsga után felugrottam a hábéékhoz, a szokásos jó hangulat mellett hábé még 2 szóval csábított oda, konkrétan, hogy pezsgő és juci. Pezsgőztünk is, juci is ott volt, be is csocsikáztunk, ment a mucikállakjucikállak, meg beindultak az ősi ösztönök, hogy valahol már csak meg kéne rázni a picsánkat, így hát hármasban felkerekedtünk (bme-sek billiárdozni mentek inkább, rizsa meg úgy berúgott a mono-féle torokseprőtől vagy minek mondták, hogy ágynak dőlt szegényem, a roli meg józan volt) és végül a morissons 1ben kötöttünk ki, ahol táncoltunk és énekeltünk (nagy ho-ho-horgász, tapsot is kaptunk), és olyan negyed 5 felé hazaindultunk.
Persze másnap, mikor délután kettőkor keltem fel és forgott még a világ, égtek a szemeim és hasogatott a fejem, na akkor átkoztam magam, hogy hogy lehetek ekkora link, merthogy hétfő reggel vizsga, de olyan este 6ra anyagot is szereztem, sok kávét is ittam, és szépen nekiálltam, ma reggel fél 4ig pedig a felét meg is tanultam, és most nemrégiben hármast kaptam, hisze megy ez szépen, mit kell itt izgulni (azért nehogy elfelejtsem, hogy ilyenkor mindig csak egy hajszálon múlik)