... mely annyira nem érdekes, csak azért leírom
Nagyon felbaszták az agyam a bünti-tanszéken. Meg előtte a pp-n (pogári eljárásjog). Nem hiszem, hogy véletlen, hogy pont egymással szemben van a kettő a világ legeldugottabb folyosóján, mert ekkora orbitális bunkó parasztokat én se raknék közelebb a nyilvánossághoz. Nem tudom mért kell úgy bánni az emberrel, mintha a seggükből húztak volna elő és mért kell felháborodni, mikor ők nem tudnak valamit, pedig az lenne a kibaszott munkájuk, meg egyáltalán hogy merem én őket zavarni ügyfélfogadási időben, én kérek elnézést. És ha már itt tartunk, javasolni fogom a vezetésnek, hogy a kerjogos kolleginát is helyezzék a környékükre, mert igaz, hogy még van mit tanulnia, de jó úton halad a bunkóság ilyetén magaslata felé. És a faszom kivan, hogy amikor már csak arra gondolok, hogy a pp-re kell mennem, előre rosszul vagyok, hogy az idióta imi néni (a keresztnevét senki nem tudja, de valamilyen imréné, így a közvélemény imi néniként ismeri, ebben nagy szerepet játszik az, hogy nincs túl sok feminim vonása és alkalmanként mackónadrágban végzi a munkáját) már megint mit fog mondani, és most is, a tanárnővel megbeszéltem, hogy majd én leadom a tanszéken, ő meg szépen beírja a jegyem, de imi néni egyszerűen nem volt hajlandó megengedni, merthogy "hát én marhára örülök ám az ilyennek" Aztán átmentem a bünti-tanszékre, ám itt már nem voltak illúzióim az index-otthagyással kapcsolatban, mert a büntin feketén-fehéren ki van írva az ajtóra, hogy "jegybeírás, főtárgy-aláírás és csak úgy megőrzés céljából sem lehet itt hagyni az indexeket" (ez mi?!) A büntin egy csontváz-szerű aszott ötvenes nőci van, és miután megkérdeztem, hogy a professzor úr mikor lesz bent, mert egy jegyet szeretnék beíratni, közölte, hogy "talán előbb le kéne vizsgázni", mondtam, hogy levizsgáztatott a professzor úr mindenkit utolsó órán, erre mondta, hogy akkor "talán fel kéne jelentkezni egy vizsgaidőpontra", hogy hivatalos legyen a dolog, mondtam, hogy feljelentkeztem a legelsőre, ahogy a professzor úr mondta. Erre már aszittem nincs több kifogás, de kivágta magát, mert azt mondta, hogy akkor "talán fáradjon át a szemben lévő polgári eljárásjog tanszékre, mert az a kollegina foglalkozik az üggyel" Nagy a pofám, ezért a felnőttekkel szemben használt magasabb hangomon udvariasan megkérdeztem, hogy "mi az anyád fasza köze van a polgári eljárásjog tanszéknek az európai büntetésvégrehajtáshoz?!" "ezzel az üggyel?" amire nagyon lenézően, merthogy mit nem értek ezen csak annyit mondott, hogy igen. Erre nagyon szívesen mondtam volna valami olyasmit, hogy akkor talán átmegyek a kollegináért, idehozom, és felduglak titeket egymás seggébe, az élet azonban nem ilyen egyszerű, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, megköszöntem, és távoztam, és nem, nem mentem vissza imi nénihez.
Szintén ma jártam a pénzügyes tanszéken is, ahol haláli kedves mind a két nő, 1 perc alatt 2 dolgot elintéztem, illetve a nemzetköziseknél, ahol meg mindig rettentően sajnálják, hogy kell várnom akár 1 percet is, és ráadásul ott nem is tudtak válaszolni a kérdésemre, de semmi bajom nem volt ezzel, mert normális hangnemben mondták, sőt még elnézést is kértek, és biztosítottak afelől, hogy péntek felé már sikerrel járok; és voltam olyan helyen is, ahol még sosem, a tanulmányi dékánhelyettes asszony irodájában, amitől már előre féltem, merthogy ilyen magas pozicíóban csak bunkó apparátussal dolgozhat, de csak annyit mondtam a titkárnőnek, hogy hoztam a szakmai gyakorlatos papírt, és már mondtam volna, hogy azért mert ha utólag lett leigazolva, akkor azt mondták ide kell, de belémfojtotta a szót mosolyogva, hogy "adja csak ide, azonnal beviszem", mire észrevehette, hogy én ezt nem hiszem, mert kedvesen és kicsit mint a kisgyerekeknek, olyan szájbarágósan azt mondta, hogy "majd én elintézem, magának ezzel innentől kezdve nincs több dolga" Hát így is lehet.
