Annyi hosszú hét után végre hazaértem tegnap, de persze ez se ment simán, merthogy máv-sztrájk volt, ezért a buszra nehéz volt felférni, úgyhogy anyám nem is hagyott sokáig a bizonytalanban, hanem jó szokásához híven szervezkedni kezdett, így történt hogy este 5:40kor a keleti pályaudvaron találkoztam egy addig ismeretlen lánnyal és fiúval (bár ahogy anya mondaná: a lánynak hosszú haja van, megismered), akik elvezettek engem a keleti fűtőházához, ahol bepattantunk egy platós kocsiba és már indultunk is :) Vicces volt.
Aztán hát sikersorozatom van ám nekem ott az egyetemen például, mert minden más összejön csak a múltkor is szidott tanszékekkel nem találom a közös hangot. Például volt egy újabb írásbeli vizsgám, 13 szöveget kellett rá megtanulni, és egyet ott kifejteni. Az első tizet elolvastam, ám csak az első hármat tanultam meg, úgyhogy a dominika-féle szerencsére bíztam magam (ez a vakszerencse) és bementem, ahol aztán a kilencest kaptam, de hála a fiúnak aki vizsga előtt pont azt magyarázta fennhangon (persze akkor még mérges voltam rá, mert nem tudtam figyelni arra, amit olvastam), meg annak, hogy olyan gondosan aláhúztam a kulcsfogalmakat, meglett ez is.
Így most ez életem második decembere, amikor nyugodt szívvel, uv nélkül várhatom a januári folytatást, ennek örömére ma ismét összegyűlünk a monyiban, mint az angyalok, és áldást osztunk a halandók közt.
 Erről a barátaim jutnak eszembe, akkor ki beteg, csak én, vagy mindannyian? :)