Kicsit kimerült vagyok, mivel tegnap is meg ma is vizsgáztam, ezért nyilván előtte éjjel 3 órákat aludtam, és ugye tudjuk mennyi az alvásigényem (10-12 óra per nap), úgyhogy ez nem az én hetem. De már csak a péntekire kell felkészülnöm a héten, és végre egy anyagmennyiség, aminek látom a végét. Aztán hátra van a halálos, kibaszkodós polgár 5, ("tudod, mi az hogy szopol?!" - nógrádi vámpír, mónika show) és még egy, és elvileg nemdebár vége. További terveim januárra a szombat este, ezúton üzenem hábénak, hogy nekem picsaforgatást ígért, ehelyett most hallom katától, hogy ő ezt úgy emlegeti, hogy "ja majd átjön a fecó":) Csak szólok, hogy viszek pezsit, ha picsaforgatás nem is lesz. Ha zavarok, akkor is megyek. Aztán terv még adrien méltó elbúcsúztatása az országtól. Adrien ugyan jelenleg még belgiumban van, és már csak 4 napra jön vissza, 27-től 31-ig, de akkor majd megmozdul az ország, attól nem kell félni.
Ezen terveim már mind be is kerültek a fantasztikus határidőnaplómba, amit tegnap kaptam anyukámtól, öcsém volt a futár pest és kanizsa között. Nem tudom elmondani mióta vágyom határidőnaplóra, de valahogy még nem volt, annyira boldog vagyok. Papír-írószer szempontból most egyébként is a fellegekben járok, mert van egy csomó szép színes post-item, szövegkiemelőim és vékony alkoholos filctollaim a 4 alapszínben, úgyhogy öröm a tanulás abszolút, gyakorlatilag színezem a kidolgozottat. Évikétől tanultam egyébként a szakma csínját-bínját még együttélésünk hosszú évei során, aki pölö neki se tud állni a tanulnivalónak, amíg színes eszközökkel nem rendszerezte azt. Ez akár egy napig is eltarthat, nem könnyű. Volt is nálunk, és mikor meglátta az ágyamon lévő eszközöket, ámulattal csak annyit mondott, hogy "fecóó", mint egy büszke anya. Tényleg olyan is volt, mint mikor a 10. évadban (jóbarátok, mi másból tudnám az évadokat. Meg mi másból van 10 évad, nem sokmindenből) a rachel már összecsomagolt a párizsi költözésre, és a monica, aki kényszeresen rendben tart és rendszerez mindent, megy át hozzá, hogy ellenőrizze a dolgokat,
- Útlevél hol van?
- Elől, a kézitáskámban
- Jaj, hát nincs már mit tanítanom neked!
:)

Amúgy ezt nem tudom említettem-e már, de rocky a lengyel-magyar barátságra fittyet hányva elhagyta krakkót, és visszatért az őshazába, és újra velünk lakik, úgyhogy most hatan éldegélünk, stef a kisszobába költözött elvileg, hogy a két kata újra szabadon dagonyázhasson a nagyágyban, mint régen. Stef azonban február elején "átmegy" franciaországba, úgyhogy vagy megint öten leszünk, vagy ha szimpi lesz az a francia csaj, akivel a domi emailezik, és aki pont akkor jön magyarországra, akkor felvesszük őt, aztán én újra belevetem magam a franciába, meg rendesen meg akarok tanulni angolul is, és visszahozni a németet, mióta stefet ismerem jelentősen csökkent az ellenérzésem a nyelvvel szemben.

Aztán ez a diéta. Szinte biztos vagyok benne, hogy amíg nem kezdek el mellé mozogni, nem fogok vele fogyni, és egyébként annyira nem is akarok, én izmos hasat akarok, azt meg nem lehet munka nélkül, csak igazából én egyelőre rohadtul élvezem, hogy vannak szabályok az evésben, ilyet még nem tapasztaltam, még soha nem vontam meg semmit magamtól, amit megkívántam és volt rá pénzem, úgyhogy most ez csak egy új érzés, hogy figyelek a táplálkozásra, és olyat játszom, hogy büszke vagyok magamra, ha este nem eszem meg a kedvenc csokimat, pedig ott van az orrom előtt (sport szelet téli kiadás, fehércsokis, érted??!)
Biztos azért megy relatíve könnyen az önmegtartóztatás, mert életem első 9 hónapjában már hozzászoktam, mikor anyukám (ezt ő mesélte) nálam, mint elsőszülöttnél nem tudta még, hogy hogy van ez a mennyiségekkel etetésnél, ám attól roppant mód féltett, hogy kövér leszek és ezt majd felnőtt koromra se fogom elnőni, és ezzel is nehezebb lesz nekem a társadalomba való beilleszkedés, ezért csak valami kismamáknak szóló tanácsadó-könyvben olvasott minimális adagokkal (gondolom azért nem az alsó határral) etetett, és mit ad isten, ezidő alatt én nagyon rossz gyerek voltam, éjjel-nappal bőgtem a legenda szerint, aztán egyszer 9 hónapos koromban állítólag hagyták, hogy megigyam az egész cumisüveget, és -valószínűleg életemben először- kaptam repetát is, majd csendben nézegelődtem, és akkor a fáma szerint apa és anya egymásra néztek és azt mondták, hogy "ja, akkor ez volt a baja, egész eddig éhes volt"
Aztán mit ad isten, az ezután következő jóllakott korszakban is rossz gyerek maradtam, csak ez már nem legenda, és ma már nem is bőgök annyit:)