Legyen ez egy vidám, reményteli tavaszi első bejegyzés, melyben már előre tudom, hogy nagyon jó dolgok fognak idén történni, például nem lesz hiába a sok tanulás, lesz nekem dé-er a nevem előtt nyárra, de leginkább melyben már előre tudom, hogy minek ez a sok aggódás, meg "a legrosszabb" elképzelése, hisz mi más történhetne, mint hogy megy minden a beígértek szerint, és nem lesz semmi baja anyukámnak, és jól lesz hamar a műtét után, és nem kell felkészülnöm semmi rettenetesre, hisz ez tényleg csak egy rutinműtét. Csütörtökön veszik ki a méhét, az azt követő héten még a kórházban lesz, aztán meg otthon pihenget majd, bár ahogy én ismerem, kifesti majd az egész lakást:) Kedélyéhez méltó jó hangulatban csacsog ilyenekről, meg hogy ne aggódjak, ismeri a lenkenővért (akkor lepődtem volna meg, ha nincs valami spanja a kórházban), majd a lenkenővér figyel rá, de annyira rossz, konkrétan hányinger-gerjesztő belegondolni, hogy elaltatják, meg kiveszik, aztán gyenge lesz, és ez annyira nem illik hozzá, hogy azt el se tudom mondani. Jaj, nagyon remélem, hogy csak túlaggódom a dolgokat.