Már csak két hetem van, és eljön az én nagy napom, amikor be kell bizonyítanom pallérozottságomat polgári és kereskedelmi jog témakörben. Nem akarok gusztustalan lenni, de a gondolattól is fosnom kell. És ugye tudjuk, hogy a jobbágyitól, a polgári jog koronázatlan királyától (legalábbis magáról így gondolja) pedig egyenesen rettegek, ha elképzelem a hangját, ahogy azt mondja, hogy "kollegina, akkor azt mondja meg nekem..." hát akkor a fosás mellé már hánynom is kell és tikkel a szemem.
Amúgy csak olyanok vannak, hogy tanulok egész nap, de érzéseim szerint nagyon hatékonyan, és van egy nagyon komoly tervem is, mellyel még csak egy nap csúszásban vagyok, úgyhogy ha minden így megy tovább lesz pár napom ismételni is.
Tegnap pedig láttam egy nagyon aranyos bácsit, öreg volt már mint az országút, rettenetesen lassan totyogott, és az volt a divatos oldaltáskájára írva nagy betűkkel, hogy "catch me if you can" Az unokájának, vagy nem tudom ki aggatta rá azt a táskát, lehet humora.
Ezen kívül hülyeségeket álmodok egyfolytában, ma éjjel például azt, hogy a koki meg a vica a bme egyik elhagyott szárnyában laknak, minden sötét, dohosak a falak, alig jár arra valaki, csak ha esetleg régi akták kellenek, ők meg beköltöztek az egyik egykori irodába, ódon bútorokkal van berendezve az egész, és gondoltak arra is, hogy mi van akkor, ha valaki esetleg mégis betévedne a régi akták keresgélése közben, mert az iroda első pár négyzetméterét berendezték sakkszobának, és ódon függyönnyel választották le az iroda egyéb részeiről. A sakkszoba egyébként egy ódon asztalkát takar, két-három székkel, az asztalon mágneses sakk-készlet, a bábuk pedig úgy állnak, mintha épp csak félbe lenne hagyva egy parti. Az irodában egyébként nincs konyha, se vécé, egy régi folyosói vécére járnak, ahol már le vannak szakadva a fülkeajtók, és félig lógnak, a konyhájukat nem láttam, de az is valami egykori közösségi helyiség. Na és álmomban ők voltak a megmentőim, mert befogadtak, nem tudom mi elől menekültem, megágyaztak nekem a folyosón, és adtak egy csomó régi függyöny-anyagot is, majd arra utasítottak, hogy azt helyezzem egy kupacban az "ágyam" mellé, locsoljam le benzinnel, majd lángszóróval kicsit gyújtsam be, hogy ne fázzak annyira. Ehhez készségesen rendelkezésemre is bocsátottak egy kanna benzint (mind ráöntöttem), meg egy lángszórót (mely minden háztartásban mindig van otthon), azonban én nem tudtam hogyan kell a lángszórót csak "egy kicsit" használni, úgyhogy izomból lelángszóróztam azt a kurvasok benzines függöny-anyagot, a plafonig értek a lángok, a tűz pár másodperc múlva átterjedt az "ágyamra" is, majd mindenfelé harapózott tovább. Futottam a kokiékhoz, próbáltuk eloltani a tüzet, de nem találtuk meg a poroltót, és akkor elkezdtük kimenekíteni a cuccaikat az épületből, mert egészen valószínűvé vált, hogy akkor most már az egész épület le fog égni, közben ők nagyon szomorúak voltak, mert nem tudták, hogy ezek után hol fognak lakni. Aztán felébredtem.
Továbbá volt két álmom "celebvigasztalás" témakörben, az egyikben liptai claudiát vigyasztaltam, mondtam nagy szavakat meg elcsépelt közhelyeket, hogy az idő majd..., ésatöbbi, de persze nem sikerült felvidítanom;
a másik az jobb hangulatú volt, én voltam phoebe, rachel épp amiatt volt pánikban, hogy terhes lett ross-tól, és most akkor mi lesz, megváltozik az egész élete, amire fogtam magam, előkaptam a hátam mögül egy doboz vaníliás karikát, feltartottam magam elé, mint egy reklámban, és azt mondtam: "Ilyen nagy szomorúságra nincs is jobb orvosság, mint egy doboz vaníliás karika" Rachel is így gondolta, szóval elkezdtünk vidáman falatozni.
