Már rég a kisbodnárék teraszán kéne vergődnöm a forróságtól, ehelyett kanizsán várom a fél4-et, amikor is meg kell jelennem a kedvenc bőrgyógyászomnál, az öreg szegibalázsnál. Az oka, hogy csöpike rosszul van. Szegény csöpike elkezdett rohadni. Már másfél hete vettem észre, hogy csöpike és a kislábujjam között pici piros kiütések vannak, akkor ez még aranyosnak tűnt, ma már legkevésbé sem. A nagylábujjamat leszámítva az összes lábujjamon van már, de most már nagyobbak, elkezdtek sárgulni/barnulni, és egyeseken a varosodás jeleit is észrevettem. Plusz picit viszket, és ha úgy lépek, fáj. Ez utóbbi gondolom már azért van, mert a talp felől lévők véreznek is. Tesómmal azon gondolkodtunk, hogy mikor belépek a rendelőbe, a mi a probléma kérdésre elhaló hangon annyit kéne mondanom, hogy "csöpike nagyon rosszul van" majd lerogynom egy székre.

Apropó: család. Családom lázas izgalommal készül az idei nyaralásra, mely első ízben lesz külföldön, konkrétan horvátországban, anya immár mindenkinek turkált tengerbe-menős papucsot, az enyém fehér, anyáé narancssárga, apa a sajátjában könnyedén elvegyülhetne az őserdőben, mivel military mintás, az öcsémé pedig sötétkék. Amit viszont nem értünk, hogy ki helyez egy 45-ös méretű papucsra szívecskéket és ékkő-utánzatot. Tesómnak már most nagy problémája, hogy hogyan őrizze meg egy ilyen lábbeliben a méltóságát -és nem utolsó sorban heteroszexuális megítélését- a strandon, így anya segítségét kérte:
Anya: - Majd én leszedem őket, ne aggódj.
Tomi: - Szerintem nem lehet őket leszedni.
Anya beletörődően: - Igen, szerintem sem.