Fogalmam sem volt, hogy mennyi izgalommal jár kiválasztani az esküvő egyes elemeinek zenéjét.  De a bevonuló megvan, és fantasztikus. Ja, és ennek ellenére nem britney. Habár létezik ez a playlist, amit nehéz lesz mellőzni, már most szabályszerűen fokozott részegség lett úrrá rajtam, az alapszintű részegség helyett, de ez annyira csodálatos.
"The taste of the poison paradise

i'm addicted to you"

Amúgy rettenetesen régóta gondolom úgy, hogy írnom kéne, nem mások miatt, hanem magam miatt, hogy legyen  mit visszaolvasni majd egyszer, de nem szokott sikerülni. Amit bánok és sajnálok, hogy régebben sokkal nyíltabb voltam, ami úgy gondolom jó volt,  most pedig semmi nem vagyok, semmi, de tényleg.

You wanna piece of me

Félek mindentől, mármint minden kis szart leíni, my heart is jumping, it's crazy to see

Ma mondta azt nem tudom már melyikőtök, hogy én leszek az első a "kemény  magból" aki férjhez megy. Én ennek eddig fel sem fogtam a súlyát. " coz i believe in taking chances"

"Sometimes I run, sometimes i hide"

"You'll see that, you're the only one for me"

Ennek az esküvő-szervezésnek is aránylag későn álltunk neki, így jött ki április 21-re, de az külön jó, hogy 12-4-21, visszafelé ugyanaz, és ráadásul részeg vagyok. Nagyon furcsán ugrál a billentyűzet.

"i'm not a girl, not yet a woman"

és ígérem, magamnak, magam miatt, hogy írok, tényleg.

A mai nap feladata már tényleg az állásjelentkezés lenne, de roli facebook-os felszólítására inkább blogot írok, úgyhogy ezúton is köszönöm neki, hogy segített kibúvót találni a felnőttes elfoglaltságok alól. Pedig tegnap már fotózkodtunk is a danival, hogy legyen mit berakni az önéletrajzomba, mármint a dani fotózott engem, ami kis híján sírásba torkollott, mert
a) a legtöbb képen elég kétségbeesettnek tűntem (ezek a szolid mosolyos, de fogat nem villantós képek),
b) vagy ha nem, akkor egy karót nyelt fasznak (ezek a komoly arcú képek),
c) legrosszabb esetben pedig egy lepukkant alkoholistának (ezeken önmagam voltam).
Készült néhány kép arról is, ahogy a pózolások között röhögök, azok egész emberiek, de olyant nem merek berakni a felnőtteknek szóló önéletrajzomba, illetve készült egy, ami nem röhögős, ám mégsem tartozik a fenti 3 kategóriába, magamban már kezdtem is örülni, mikor a dani "megnyugtatott", hogy nyugi, az életben egyáltalán nem így nézel ki.

Amúgy ugyebár sok minden történt az elmúlt időszakban, leginkább június 17-én.
Aznap reggel záróvizsgáztam polgárból, immár negyedszer, tehát már dékánival, és akkor még azt hittem, hogy mindenkinek egy dékáni jár csak, úgyhogy volt rajtam némi stressz. Aztán a vizsga előtti fecsegés keretein belül kiderült egy fasziról, hogy ő már hetedszer van polgárból, mivel annyi dékánit kap az ember, amennyit kér, de ennek hátulütőjeként, - ahogy ő fogalmazott- elkényelmesedik az ember, és kevésbé tanul. Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon ügyes voltam, meg a 3 kihúzott tételből az egyik kifejezetten jó is volt, a bizottság is normális volt, úgyhogy mikor kijöttem már gondoltam, hogy meglesz, mert ha most nem, akkor soha, de még egy órát kellett várni az eredményhirdetésre, mely időt végigcigarettáztam és kávéztam/kapucsínóztam. Aztán tényleg sikerült is, négyes, és szerintem van olyan műszer, amivel mérni lehetett volna a megkönnyebbülésemet. A diplomaosztó egyébként július 22-én lesz, pont a szülinapomon, úgyhogy most azt mondom, azért tartott megcsinálni az összes államvizsgát 2 évig, hogy pont így jöjjön ki a diplomaosztó dátuma, szerintem jó érv:)
Kora délután még azt hittem, hogy lezárult minden izgalom aznapra, de ekkor még tudatlan voltam. Hat körül indultunk kanizsára kocsival, dani, oli, szilas meg én, és miután hazavittük őket, a dani mondta, hogy menjünk ki a csó-tóra, mert ugye már régóta nem tudtunk normálisan semmit csinálni (az utolsó hetekben egy túlérzékeny, idegbeteg állat voltam, nulla idővel), úgyhogy sétálgassunk, ilyesmi. A sétálgatás alatt kicsit furcsán viselkedett, de arra nem számítottam, hogy végül azt fogja megkérdezni, hogy hozzám jössz feleségül? Egy ideig nem kaptam levegőt, aztán pár percig azt mondogattam, hogy baszki, de persze közben azért volt időm igent is mondani:) Erről röviden ennyit
Ezek után hazamentünk, ahol anya és a tomi már nagy izgalommal, egy üveg jégerrel, pezsgővel és borral vártak minket, koccintottunk is a diplomára, de a lánykérést csak azután jelentettük be, hogy apa hazaért a munkából, sose felejtem el a fejeket, nagyon vicces volt, áldásukat is adták ránk, csúsztak az újabb jégerek, majd anyáék megitták a pertut a danival, anya ekkor már egy ici-picit be volt talán csiccsentve, mert azt mondta, hogy Hát danikám, bármit mondhatsz, csak ne kurvázzál!

Új helyzet, hogy azóta a danival is lakom, mely átmeneti dolognak indult, hogy a tünci elférjen az albérletünkben, de azóta már újabb fejlemények vannak, és lehet, hogy a wesselényi utcai lakást is elhagyjuk korábban a vártnál (eredetileg aug. 31 lett volna, most ilyen július 15.-ék röpködnek), úgyhogy most úgy néz ki, már maradok. Élvezem egyébként, de az még furcsa, hogy csak ketten vagyunk egy lakásban, én nagyobb tömeghez szoktam, de tetszik ez az új helyzet is, és a környék is túl békés és csendes az eddigiekhez képest, úgyhogy kicsit félek esténként:)

Szóval most már csak munkát kell találnom, és külsőleg igazán nagyon felnőttes életem lesz, csak az a baj, hogy a hányinger kerülget az olyan munkáktól, amiket jogi diplomával lehet megcsípni, nem tudom, hogy ez módosul-e, vagy találok-e valami áthidaló megoldást, de bármi is történjék, a szeptember 30-ai csúcsszuper britney-koncertre már megvannak a csúcsszuper femme fatale jegyeink, gondosan elrejtettem őket a daninál az egyik szekrénybe, mert kata mondta, hogyha ő betörő lenne azt vinné el először:)

Itt a tavasz, gondoltam ezt azért megéneklem. Érezhetően megnőtt egyébként a szerelmes emberek száma a környezetemben, ami nagy örömmel tölt el.;) Tavasz további jelei, hogy már nem kell télikabát, és hogy az albérletben már nem kell a nadrág alá harisnya. Hétvégén lesz óraátállítás is, ezt már hábé javaslatára beírtam a telefonomba, hogy menetrendszerűen lebonyolódhasson most is, mint anno barcelonában. Hábé egyébként ma reggel elutazott fonyódra, ez a tavasz további jelei között említhető. Kikísértem kelenföldre, ahol régebbi rejtvényújságokat vásároltunk olcsón, a hábé az alapján válogatott, hogy melyik elején van barátok köztös szereplő, így vett egy nórásat, egy lacisat, egy tildásat és egy zsófisat; a hujber feriset már soknak éreztük. Most meg már nagyon kell pisilnem a sörtől, amit a restiben ittunk, úgyhogy távozom. Egyébként utazni akarok, de legalábbis kirándulni, a legszívesebben visszamennék barcelonába.

Anya (!) mutatott egy videót a youtube-on (!), ami nagy kedvence tegnap óta, itt a helye, nézd, egy részegen fűnyírózó emberről szól, nagyon épületes tényleg, 0: 58-nál anya: " nézd, lenyírja, pedig lehet, hogy nem is az övéké!"
Másrészt kiderült anyáról, hogy mostanában a twilight-ot (!) olvassa, és nagyon tetszik neki.
1 hónapig nem vagyok itthon, és mire hazaérek anya youtube-ozik és megfertőzi a vámpírmánia, arról nem is beszélve, hogy a kezét is eltörte, ezt se szokta eddig, nem bírom az új dilijeit,  hiába, felnőnek a gyerekek.

Akartam blogot írni, mert úgy éreztem, hogy történnek velem/velünk dolgok, és ez tényleg így is van, de a morálomat eléggé levitte, hogy a suliban netezek, és hárommal mellettem lévő gépnél egy csávó mutogatja további 4 embernek a fotóit, amelyeket ilyen módokon kommentál: "itt épp beszélgetünk a bahrein-i legfelsőbb bíróság elnökével, és közben vizipipázunk"; illetve "itt épp megyünk ki a sejk farmjára a sivatagban"; és a kedvencem: "ő itt a sejk, nézzétek milyen jó a tornacipője"

Amúgy meg kit érdekelnek holmi tornacipős sejkek, mikor múlt héten ünnepeltük katartikus keretek^* között bébike második és harmadik diplomáját, az átlag öt-pont-kalkulátor, központi agy mindenek felett!

^{*erről részletesebben hamarosan}

A fiúk mindig azt mondják, mikor átmegyek hozzájuk, hogy nem mesélek semmit. Ez igaz is. Semmi rendkívüli nem történik. Hacsak az nem az, hogy a legújabb kedvenc színem a lila, egészen pontosan lilás-rózsaszínes. Jól is éreztem magam vasárnap, mert a danival elmentünk jégkorizni az újpest jégpályájára, és ott minden lilával volt kiírva mindenhová. Jó volt nagyon, de azért a városligeti műjégen sokkal jobb korizni, mert ott a szabad ég alatt vagy, többségében fiatalok vannak, nem pedig kisgyermekes családok, és szól a zene, még számot kérni is lehet, továbbá kilátás nyílik a szomszédos vajdahunyad várra, arról nem is beszélve, hogy ha az ember elég bátor (vagy meggondolatlan) könnyen egy sorverseny közepén találhatja magát:) (lásd itt)

Illetve elkezdtem szombaton újra dolgozni a pokolban, ahol 2 éve pomázon, csak most már újpesten van a cég. Elég rossz munkaként gondoltam vissza rá, egyrészt mert állandó ordibálás és esetleg verbális megalázás mellett teltek le a 12 órás műszakok, de a hábé már ősz óta ott dolgozik, és azt mondta, most már emberségesebb a környezet, ráadásul már csak 11, 5 óra egy műszak. Az órabér viszont még mindig jó, és most pénzre van szükség. (mindig pénzre van szükség) Így lettem újra gyári dolgozó, és nagyon élvezem. Az egykor geci műszakvezető is megszelídült, normálisak a körülmények, és a 3. napomon már köpenyt is kaptam, a 108-ast, ez persze nem enyhíti azt, hogy még a 2. napomon összeragasztóztam a pulcsimat. Heti 3 napot kell elvállalni, de ha nem jelentkezel be jó előre, akkor tartalékosnak raknak be. Én most olyan március elejéig szeretnék majd menni, lehetőleg heti 4 napot, aztán majd csak várom a jól megérdemelt villa-dellát.

Továbbá megkaptam a dékáni engedélyt, mehetek negyedszer is polgárból, ez olyan májusban lesz esedékes, megteszek majd minden tőlem telhetőt, már tegnap óta könyvtárba is járok, buzgalmam határos persze. Ha más nem is, az motivál, hogy a domi beígért egy marcipánjobbágyit diploma esetére:)

Nem tudom, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb a szilveszter leírására, de azért megpróbálkozom vele, előre szólok, hogy kevés információt tartalmaz a bejegyzés, sajnos, de hozzá lehet tenni:)
A helyszín a hábéék albérlete volt, ami már magában sok jót ígért. A dani és én nagy izgalmak közepette olyan fél 7 felé értünk oda, akkor már sokan ott voltak, szólt a legnagyobb gonddal válogatott playlistek valamelyike, és ment a nevetés. (Akik ott szilvesztereztek hamar le is írom: hábé, szilas, oli, zoli, rizsa, dömpi, toka, juci, bandi, kata, rocky, fanni, zsófi, bálint, évike, gabócs, tibcsi, szemi, dani meg én) Én az ünnepre való tekintettel lila parókában érkeztem, de nem voltam egyedül az ötlettel, mert a szemi meg tarka bohóc parókában virított, ám hajviselet szempontjából mindketten alulmaradtunk a rolival szemben, aki idióta fazonra vágatta a saját haját, mint kiderült azért, mert eddig normális hajjal nem ment neki a csajozás, és gondolta, hátha most majd így... Az eredménnyel egyébként nagyon meg volt elégedve, mivel állítása szerint a zsófit nem lehetett elkergetni az ágyéka mellől, és ennek a haj az oka. (elég fiktív ez a történet)

Mindenkinek gratulálnék, aki az este folyamán ki tudta kerülni a pálinkák támadását, ugyanis megszámlálhatatlan mennyiségű pálinka volt, és egyfolytában mindenki kínálgatta. A rizsáé volt a legerősebb, ott a feles felét tudtam csak meginni, a másik felét az éppen érkező feri kapta meg welcome drink gyanánt; a bandié és a gabócsé már egy fokkal gyengébb volt, de a dömpié volt a legihatóbb, az a maga 40 %-ával szinte víznek hatott a többieké mellett, nagyon szerettem. A gabócs pedig már nem tudom hogyan, de valahogy kikaparta az üvegből a barackot is, amit aztán meg is evett, aminek lehet, hogy volt köze ahhoz, hogy másnap többen említették, hogy a gabócs milyen részeg volt, állítólag teljes átéléssel ordított britney, backstreet boys és n'sync számokat:)
A daniról röviden szólnék pár szót, mert néha tényleg "vállalhatatlanul" viselkedik, ahogyan most szilveszterkor is. Ugye alapból mindig kétségbeejtő álmosság tör rá este 10 óra tájban, és ha bárminemű alkoholt fogyaszt, akkor még inkább, ha pedig töményet fogyaszt, akkor meg pláne. Mivel már este 7-kor pálinkázott, annyira nem is csodálkozom így utólag, hogy 10 óra körül elaludt állítólag, bár én erre nem emlékszem. (de ez utóbbin se csodálkozom)

ez egy rendkívül jó kép a daniról meg a bandiról szerinte

Óriási parti volt, a görcs se akadékoskodott, mivel hábé még karácsonykor ajándékozott neki egy pár füldugót, hogy használja egészséggel, és úgy néz ki, használta:) Nagyon sokat táncoltunk, én arra emlékszem, meg hogy egyszer a bandival aljas módon playlisten kívül beraktuk a sej-haj akácfát, közös, mulatós táncainkra emlékezve.
És akkor térjünk át a buli "sötét oldalára": a balesetekre. Nem tudom melyik volt előbb, de kezdem az évikéével. Épp békésen táncikált a szilassal, mikor valahogy, hogy-hogynem, a szilas kiejtette az évikét a kezéből, aki becsúszott a lába közé, ám ezúttal nem sikerült a lábát olyan szerencsésen elhelyeznie, mint anno, mikor leesett a lépcsőn, úgyhogy kiment a bokája. Nagyon bedagadt, és nagyon fájt, úgyhogy szakszerűen rögzítette csillámos kendővel, majd felpolcolta a hábé ágyán ülve. Nagyon sajnálom az évikét, mert részegek martaléka lett, mi próbáltunk segíteni, de annyira részegek voltunk, hogy arra szavak nincsenek. A hábé például beültette a forgószékbe, és úgy huzogatta fel-alá táncoltatás címén, mi meg körbetáncoltuk, évike még néha kiabált, bár alapvetően nevetett. Fotodokumentáció:

itt táncoltatjuk "a nyomorultat" / "nyomoroncot" (ez volt a hivatalos megnevezés)

ez a "lájkolom a nyomorultat" című kép

hábé betegápolási módszerei: a fagyasztóban lévő pálinkát helyezzük a beteg zoknijába

"hábé, a betegtologató", az eseményektől jobbra roli ordít az arcomba, a háttérben pedig kata alakja látható a tükörben, cicanaciban, melyben egész éjjel bulizott

Ezúton szeretnék évikétől ismételten elnézést kérni.

A másik baleset szenvedő alanya én voltam/vagyok. Épp békésen táncikáltam a ferivel, mikor hogy-hogynem, leestem a feri hátáról (ha jól hallottam), teljes testsúllyal egyenesen a fejemre/nyakamra, csak arra emlékszem, hogy nyekken egyet a nyakam, és állítólag a feri véletlenül rá is lépett a mellkasomra, ezt követően pedig arra emlékszem, hogy nagyon fáj a bal mellemnél a mellkasom. Aztán táncikáltunk tovább, a nyakamnak nem lett semmi baja, a mellem néha fájt, de inkább nevettünk azon, hogy megint megtapostak tánc közben (a korábbi ilyen még egy elvis házibulin történt, ahol a rocky spanjai még nem nagyon tudták, hogy én tánc gyanánt a földön szoktam fetrengeni, ha úgy hozza az élet, és a bíszt békésen sétálgatott át a nagyszobán, mikor az acélbetétessel rálépett az arcomra)

A bulit végül olyan reggel 7 felé hagytuk abba, akkor indultunk haza zombiként a kata, a rocky, meg a dani, aztán egész nap aludtunk. Az évike a délután folyamán, én pedig estefelé fáradtam be a jánoskórházba, mert józanul már igazán fájt. Mikor kérdezték, hogy mi történt azt mondtam, hogy a partnerem tánc közben fejre ejtett, azt már nem mertem, hogy "és rám is taposott". A nyakam egyáltalán nem fájt, ám a mellkasom az nagyon, fekvés közben is, az egyetlen kényelmes pozíció a jobb oldalam volt, illetve nem tudtam rendesen kihúzni magam, úgyhogy ilyen alekosz-testtartásban közlekedtem pár napig, de mára sokkal jobb, üzenem ezt leginkább ferinek, aki nagyon aggódott. Ahogy informálódtam, bébike is egyre jobban van, bár azóta a lakást még nem hagyta el, és a szennyestartójuk kerekes vázát használja járókeretnek, azzal gurulgat a lakásban.

További bulifotókat egyelőre nem teszek fel, mert már így is nagyon sok időt elszórakoztam, majd talán legközelebb, boldog új évet mindenkinek, akinek kell, annak jobbulást!

Most jöttem rá, hogy holnap ilyenkor már 2011 lesz, és hogy addig még mennyi minden fog történni. Alig várom már a szilveszteri embereket, meg fogunk őrülni, nem kétség (vettem már piros gauloises-t, a hangulat garantált).
Szerettem volna összefoglalni az évemet, de ismét rá kellett jönnöm, hogy nagyrészt valamelyik államvizsgára tanultam, ezért nem is nagyon tudok semmit felmutatni, közben kicsit laktam pesten, kicsit siófokon, kicsit voltam rómában, kicsit horvátországban, és ez utóbbi nem is rossz mérleg, mivel ez volt az első olyan év, amiben 2 új országba is eljutottam. Továbbá megcsináltam 2 államvizsgát, ami már annyira nem jó, ahhoz képest, hogy hármat kellett volna, továbbá volt 3 bőrbetegségem, ami még kevésbé jó, de mindből kilábaltam.
A következő évtől kivételesen nem félek (annyira), mert ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul, meglesz a diplomám (azt hiszem már a 2008-as év végi bejegyzésben is ebben reménykedtem, kicsit gáz), és ráadásul összeköltözünk a danival, ami ugyebár két nagyon nagy lépés a felnőtté válás alkohollal kikövezett útján; és ha neadjisten valamiféle munkát is sikerül szereznem, akkor aztán már tényleg nem is tudom mit mondjak. Ja és jövőre indul meg az ismerősök körében a házasodási folyamat is, ami egyrészt nagyon örömteli, másrészt ugye szintén alkohollal kikövezett, ha úgy vesszük.
Nem hiszem, hogy írok már idén, úgyhogy mindenkinek nagyon boldog új évet, most ideje nyugovóra térnem, de ne aggódjatok, ez nem lesz mindig így, puszi

Valószínűleg jót tesz meggyengült gyomromnak a karácsonyi nagy zabálás, úgyhogy ki is veszem belőle a részem. Szerencsére eddig békésen telnek az ünnepek, nem volt nagy kiabálás és semmi hasonló sem, apám is pont ma mondta, hogy azért jobb az ilyen békés karácsony, mint amikor éjszakánként kellett kilopnia a rántotthúst a hűtőből.
A hagyományokhoz híven 23-án egyesültünk jónéhányan a monyiban, nem fértünk el a nagyasztalnál, annyian voltunk, igen jó volt, még a takács ádi is feltűnt, aki a roli szerint mindig megjelenik, ha az ember nem számít rá, ennek némileg ellentmondóan kiderült, hogy már több, mint 4 éve nem találkoztak, a roli szerint mondjuk azért, mert eddig mindig számított rá. Illetve kiderült, hogy a roli a mamájának a kis tojása, a dömpi pedig a roli mamájának a kis tükörtojása, nem akarom tudni, mit jelent ez. Ezek még az este elején történtek, azért emlékszem rá, aztán egyre kevesebb maradt meg. Hálisten volt annyi eszem, hogy már hajnali 4-kor (!) hazaindultam, és nem mentem a többiekkel a gösserbe, ahol a kisbodnár mindenkit megboxgépeztetett, mert az reggel 6-ig tartott.
Ezúttal zökkenőmentesen vettem a másnapot is, ami az utóbbi időben nem volt jellemző. Az előző bejegyzésben megjövendölt vasárnapi másnaposság olyan szinten durvára sikerült például, hogy reggel fél 9-től délután fél 4-ig több ízben hánytam, és értsük ezt nyugodtan szó szerint, először az előző esti fröccsöt és kommersz körtét, majd az aznapi löttyöket, mint teát, kólát, vizet, remek volt. Az azt megelőző estén egyébként először mindössze ketten voltunk a monyiban a rizsával, és mikor odaértünk nem volt helyünk egyáltalán, mindent belepett a fiatalság meg a törzsközönség egyéb tagjai, csak a hátsó rész bejáratánál lévő kis asztalnál nem ült senki, mivel ki volt rá rakva a foglalt tábla, mi meg épp megpróbáltuk kitalálni, hogy mi lesz így velünk, hely nélkül, mikor a tónibácsi szólt, hogy nyugodtan üljünk le a foglalt asztalhoz, mert arra azért rakta ki a táblát, hogy legyen hely a vip vendégeknek. Teljesen elérzékenyültem. Aztán leültünk. Később megjelent a flóra, a juci meg a bandi, és ittunk sokat, talán túl sokat is (ld másnapom története)
Ezek után egy hét sem telt el a következő ivászatig, ami nagyon sűrű program ahhoz képest, hogy a tanulós korszakban mi volt. Múlt pénteken átmentünk a katával meg a rockyval a fiúkhoz, ők buli előtti alapozás végett, én meg csak úgy iszogatni, illetve nem titkoltan kiolvasztani a már két napja merev lábujjaimat. Későn indultunk, este 10 körül, úgyhogy mire odaértünk többen részegek voltak, és mi is nagyon gyorsan utolértük őket, buliba végül senki nem jutott el, inkább házibuli lett belőle, hábé többeket felkent a falra, én térden táncoltam, a hábéék alatt lakó házmester, a görcs meg kihívta a rendőröket, szóval mindenki tette a dolgát, ahogy megszokhattuk. Hajnali 4 felé indultunk haza, én több taxitársaságot is hívtam, ám mindenhol bemondták a hangok, hogy most nem áll módjukban fogadni a hívásomat, és mivel nagyon részeg voltam, nagyon fel is húztam magam, úgyhogy felhívtam a tudakozót többször, és nem mondom, hogy nem emeltem fel a hangom, mert felemeltem, hogy nem igaz, hogy ebben a rohadt városban nem lehet ilyenkor taxit fogni, és a végén a tudakozós csaj közölte, hogy ő inkább maga rendel az én nevemre taxit, mintsem megadja újabb taxicégek számát. Meg is mondtam neki, hogy milyen névre és hová kérjük a taxit, de aztán jött egy éjszakai, amire felszálltunk, úgyhogy szegény taxi hoppon maradt.
Másnap szintén rettenetes állapotban voltam, a másnapos hányinger mellé még női bajok is jöttek, ez gyilkos kombináció. Dani nagyjából ugyanilyen állapotban volt, a női bajokat leszámítva, de össze kellett szednünk magunkat, mert aznap este volt sopronban a toma hiper-szuper meglepetés szülinapi bulija, amit már 2 hónapja lefixáltunk. Nagyon viccesre sikerült, a toma többször és hosszan meglepődött, még maga a szenátor és a szenátorasszony is megjelent, aminek hatására mi lettünk a legnagyobb becsben tartott asztaltársaság, be is csiccsentettünk, aztán kollektívan átvonultunk az xpébe, ahol a székelypéter az egyik pultos, nagyon jó volt találkozni vele, végig azt játszottam, hogy megyek flörtölni a jóképű pultosfiúval:) Az éjszakát a bálintéknál töltöttük, ahol arra keltem reggel fél10-kor, hogy a dani meg a szemi a "100 dolog, amiből rájössz, hogy itt egy formatervező lakik" című játékot játszák, később szánkóztunk, várost néztünk, teáztunk a fanniéknál, jó kis nap volt.

Amúgy most karácsonyra virradóra azt álmodtam, hogy az évikével egy kávézóban vagyunk, ahol találkozunk a szabival a barátok köztből, akihez én odamegyek megmutatni neki a közös képemet a berényi mikivel, és ez olyan mély szimpátiát ébreszt benne, hogy először is az asztalához invitál minket, ahol beszélgetünk, megkedvel, majd közli, hogy ha ez nekem ennyire fontos, akkor én leszek az, akit magával visz az aznap esti barátok közt karácsonyi partira. Mondtam neki, hogy igen, ez nekem ennyire fontos, majd pedig elkezdtem tervezgetni, hogyan készítek majd közös képet a bartha zsolttal, merthogy ő az igazi nagyágyú ott.

Oké, visszanyertem a hitemet, 4es lett a büntetőjog. Azt mondjuk nem tudom milyen alapon, de hála a jó istennek.

Most pedig kezdődhet a hétvége, ma alszom, meg sétálni akarok a levegőn, holnap meg délelőtt megyek kanizsára, ahol szintén szeretnék sétálni a levegőn (ott jobb is), meg tévét fogok nézni, minden hülyeséget, és aztán este megyek a monyiba, fúú de jó lesz, aztán vasárnap annyira másnapos leszek, hogy csak na, de nem lesz baj, mert nem kell majd tanulnom (!), sőt, kifejezetten butító dolgokat fogok még csinálni direkt, há-há!
Ó, csodálatos szabadidő!