Hol is kezdjem, tartalmas múlt hetem volt, h finoman fejezzem ki magam. Jól indult (táska visszaszerzés) és jól fejeződött be (csótónál üldögélés, cigizgetés a vaksötétben), a kettő között pedig a tökéletes nyárnyitó party-feeling.

Szerdán székellyel megejtettük az immár hagyományosnak mondható "beülünk-ketten-a-pkba-koradélután-és-mire-este7monyi-arra-már-részegek-vagyunk" napunkat. Tavaly is volt egy ilyen. Ezúttal azonban felmentünk egymáshoz, és bemutatkoztunk egymás szüleinek, immár részegen, majd túl korán odaérve a monyiba ledőltünk és aludtunk egy félórát, amíg többiek meg nem érkeztek. Szeretem, h a monyiban ezt jó szemmel nézik. Ébredés után kávéztunk, mintha reggel lenne, majd söröztünk tovább, mintegy folytatólagosan. A további események fátyolosak már fejemben, amire emlékszem, h sírtam egy jót kata jövőbeni spanyolországi tanulmányai, és némileg roli angliai munkája miatt

Csütörtökön egész nap az esti hegyibulira készültem, márcsak annál is inkább, mivel a mi hegyünkön volt, tünci szülinapjából kifolyólag. Tünci mindennel készült, például színes mosolygófejet ragasztott minden buliban résztvevőre és sorversenyt szervezett az úttestre, ami irtó nagy hangerővel zajlott, gyakorlatilag 2 órán keresztül ordítva szidták a csapatok egymás mindenféle rokonait, közben tojások törtek szét, lufik pukkantak, szemeteszsákok szakadtak, és folyt a fröccs. Szembeszomszéd bácsi egy ideig a kertjéből figyelte és hallgatta, majd másnap csak annyit mondott anyáméknak, h "nagyon aranyosak voltak, játszottak, mint a gyerekek" Minden tiszteletem az övé:) És ami felejthetetlen: a zene. Tünci nosztalgiaszámokkal készült, de olyanokkal, amik után mind a 10 ujját megnyalja az ember. Én például már nem is emlékeztem a v.i.p. "tedd meg velem" című remekére, hogy a shygys-tól a "szeress akkor is, ha néha fáj"-ról ne is beszéljek. Részegségem szintjét is kellően eltaláltam, így arra is emlékszem, mikor rizsa hajnalban, mintegy öntudatlan állapotban előkapta a farkát, és végighuzogatta a dömpi korsójának szélén, hogy megviccelje, majd az egészet kábé 2 perc alatt elfelejtette, és ő maga ivott bele:) Tesóm volt egyébként a 2. legrészegebb (rizsa az első, ha az előzőekből még nem derült volna ki), aki előadta a michael flatley magánszámát, amivel nagyobb népszerűségre tett szert, mint én valaha is :)
És amit külön kiemelnék: utolsó 4 ébren maradó kata, hábé, szilas és én voltunk, és mondhatni nem néztük tétlenül, ahogy felkel a nap. Megalakítottuk a "heineken ébresztő angyalok" nevű formációt, ebben voltunk hárman: kata, hábé meg én, vezérünk pedig a szilas, illetve bocsánat dzsimbó (hú, de jó vagy). Dzsimbó (hú, de jó vagy) olyan nekünk, heineken ébresztő angyaloknak, mint charlie angyalainak charlie. Azért heineken, mert hajnalban találtunk egy csomó dobozos heinekent a mélyhűtőben (köszönjük misi), és azért ébresztő, mert ébresztgetni akartuk az alvókat, és hogy mért angyalok, az egyértelmű:)
Először számba vettük, h kit merünk felébreszteni, és a tizenvalahány emberből egyetlen maradt, a roli:) Őt olyan 10szer meglátogattuk, 2 látogatás között pedig megbeszélést tartottunk további teendőinkről (=legközelebb mit mondjunk a rolinak), vagy csoportképeket készítettünk, amiken úgy álltunk be, mint a charlie angyalai plakátokon a 3 csaj, harcias alapállásba. Nem mondom, h nem lett zseniális... Egyszer véletlenül egyébként felébresztettük az auer nővéreket és a tripper fivéreket (ők éva és fanni, nem tudom, h lettek ők a tripper fivérek), akik legnagyobb örömünkre boldogan fogadták az angyalok és dzsimbó (hú, de jó vagy) élménybeszámolóját.
Másnap reggel 9kor pedig arra keltem, h koki és rizsa fennhagon azt ordibálja, h most beszéltek velem, és üzenem, h takarodjon mindenki haza, és szemét az összes, szétbasztátok a hegyemet, stb.:) Ezt utána sem sikerült lemosnom magamról. Nem sokkal később kiderült, h évike szifiliszes (nem véletlen egybeesés tehát, h ő a tripper fivérek egyike), mikor koki azt mondta a vödörbe összeöntött maradék piákra, h azt az éva pisilte, ennek színéből (sötétbordó, gyümölcsdarabokkal) már egyértelműen következett:) Jaj, de jó buli volt.

További fergeteg party is volt ám a héten, a már valóban hagyományosnak mondható dorka-buli, szombaton, dorkáéknál máriaalsón. Nos, az első idei kollektív vonatozással kezdődött, 10en egy dohányzóban és a jó öreg úti sörök. Imádom. Aztán dorkáéknál számos új emberrel, dorka szombathelyi spanjaival megismerkedtünk, akik igen aranyosak meg közvetlenek voltak. Egyiküket rokkerkata még a délutáni órákban odavezette hozzám, tudván, h én mekkora leonardo dicaprio fan vagyok, h nézzem meg, ő tiszta leonardo dicaprio. Szerintem nem, de jófej volt, főként hogy nem sokkal később már azt se tudta kire hasonlít, és azt mondta valakinek, h "állítólag kiköpött gwyneth paltrow vagyok":) Korán elkezdtünk felesezni, majd pontban este kilenckor mindenki levonult fürdőzni a balatonba, amiről annyi emlékem van, h jól érzem magam, illetve, h kisbodnár majdnem megöl, mikor 3szor egymás után úgy basz bele a vízbe, h közben nem hagy levegőt venni. A buli egyébként a dorka-bulikhoz képest részemről szolidra sikeredett habár nincs sok emlékem, viszont nem hánytam. Kedvenc részem a fannival előadott ajtótáncunk és a hajnali randizónás játék volt (ismeretlenek szinte hülyének gondolhatnának minket, amiért a világ egyik leggagyibb műsorát nem elég, h nézzük, hanem szabadidőnkben imitáljuk)
Amit nem szerettem a buliból a hábé hülye mániája, h azt játssza, h szerelmes belém, ezt a poént már tavaly nyáron is ellőtte, és már akkor is szar volt, és iszonyat idegesítő. Ez másnap teljesedett ki, amikor átmentünk székelyékhez fenyvesre, ahol ebéd közben a balatont néztem az erkélyről, és télleg a paradicsomban éreztem volna magam, ha a hábé közben nem cuppog megállás nélkül, és nem hív szerelemgombócnak. Székelyéknek van gumicsónakjuk, az igen jó játék, csak evezni nem nagyon tudtam benne ülve, bár egy ideig azt hittem, hogy tudok, és önerőmből haladok, amíg nem tudtam, h tolnak:) Hábé elnevezte bombastic love csónaknak, és kitalálta, h mi majd azzal szeljük át az atlanti-óceánt, csak ő és én, és csak teniszütő meg szalmakalap lesz nálunk, teniszütő azért, h azzal öljük le a fókákat, akiknek a zsírját fogyasztani fogjuk.
Volt egy olyan jelenet, h éva, hábé és én keresztben fekszünk egy matracon, ami már félig elsüllyedt alattunk, küzdünk a vizen maradásért és közben gyökkettővel haladunk a székely felé, hábé ekkor odakiált neki, h "vigyázz, mert bedarálunk" Székely elkezdett röhögni, nyilván érzékelte, h a veszély nem valós.
Persze mint minden jó helyről, onnan is haza kellett jönni, de előtte még évikével és fannival a fenyvesi vasútállomáson magnum reklámosat játszottunk, vagyis hümmögve megettünk 1-1 duplacsokis magnumot utolsó fillérjeinkből meg mondtuk, h "jaj istenem, úgy ropog, mint a reklámban" az a fránya fogyasztói társadalom