Most néztem meg a Legenda vagyok-ot, és néha megijedtem, fura külsejű, nemcsak bárányhimlős emberek bántják benne will smith-t napnyugta után. (Azért ennél több is lejött a filmből, nyugi) Nem leszek túl boldog, mikor el kell indulnom a városba ma este, sötétben, ezért nyugtatóul backstreet boys-t hallgatok:) Nem, egyébként nem félek, csak úgy írtam, télleg. A film meg jó volt, érdekes, ügyes ez a will.
Egyébként nem emiatt kezdtem el írni. Tegnap nagy dolog történt velem. Lola, a mi lolánk fellépett a kanizsa pláza valentin-napi rendezvényén, és szerencsére a tünci eljött velem, ezt sosem tudom neki eléggé megköszönni. Szóval elmentünk a rendezvényre. A plázába. Rocky előzőleg biztosított róla, h a koncert alatt ő tatabányán meg fog őrülni, és ez valószínűleg így is lett:) És hogy mi történt a plázában: először is nagyon meglepődtünk, mert nagyon sokan voltak, másodszor pedig, mert a tömeg átlag 5 éves gyerekekből és családjaikból állt, mivel a lola előtti formáció bájos gyermekdalokat énekelt bohócnak és boszorkánynak öltözve. Itt már kellemetlen helyzetbe keveredtünk a tüncivel, mert látványosan meg-megörültünk olyan daloknak, mint a nagy ho-ho-horgász vagy a vuk. A másik jellemző embertípus a tizenéves, iszonyatosan menő, többé-kevésbé beállított hajú ivarérett fiú volt, ebből majdnem annyi volt, mint gyerekből. A koncert előtt egyszer tünci elrikantotta magát 2 dal között, h "voltam itt egyszer egy nagyon jó happy gang koncerten" ááá, nem volt égő:) egy fiú elállt mellőlünk:), sőt, mi is elálltunk saját magunk mellől.
Törzshelyünk a keverőpult mellett volt, aminek másik oldalán egyszercsak feltűnt lola, teljes életnagyságban (az életben kisebb). Sokan lefényképezték, én is odamentem, h esetleg egy közös képet, de mondta, h azt majd koncert után. Nos, komolyan el fogok gondolkodni a lola iránt érzett érzelmeimen, merthogy mi a rockyval valljuk, h ez csak ilyen kamurajongás, de nekem rendesen remegett a kezem, meg minden. Kicsit szégyellem magam, mégiscsak 3 évvel vagyok idősebb vagy mennyivel (de kettővel legalább). Biztos azért volt ez, mert a rockyval eltúloztuk már egy "kicsit" a reakcióinkat (hát, ja, asszem nyugodtan használhatjuk az eltúlzott jelzőt arra, amikor arról fantáziálunk, h újra leforgatják velünk a hallja meg a világ klipjét, ahogy állunk a keleti tetején a sarkokon, és helikopterből kameráznak minket körkörösen, hajunkat arcunkba fújja a szél, és az utolsó nagy refrén előtt a hatásvadász részen a mélybe vetjük magunkat, majd óriási trambulinról visszapattanva nyomjuk tovább a refrént. Eltúlzott, igen, ez tényleg jó szó)
Szóval a koncert: amit mindenképp el szeretnék mondani, h lola ügyes volt, például élőben énekelt, ami engem meglepett, meg elég jól lereagált olyan dolgokat, h kisgyerekek futkoznak fel a színpadra, illetve kanos tizenévesek kiabálnak néha-néha. Tünci is megjegyezte, h ezek a fiúk, akik most itt videózzák a lolát, azok majd otthon erre fogják kiverni, és ez undorító, majd azt is hozzátette, h mindig elfelejti, h a hangja nemcsak felém terjed:) Szóval lolát tényleg csak dícsérni tudom, persze nem mintha számítana a véleményem, énekelt egy pink számot is, az is jó volt. Én pozitívan csalódtam az egészben, nyilván mert valami nagyon gagyira számítottam.
Aztán a koncert után, állítom, legalább 100 gyerek meg tini akart tőle autogrammot, mi addig tüncivel félrehúzódtunk, és engedelmesen vártuk a tömeg fogyását. Mikor már csak kb tizen-huszan voltak én is odamentem, természetesen abszolút rangidősként:) Volt a lolával egy faszi, aki ott vigyázott rá, meg őrködött (szerintem még nála is idősebb voltam), ő már elindult kifelé, meg nagyon mérgesen nézett a lolára, h gyere má hallod, de a lola szembeszállt vele, és még mindenkivel lefényképeszkedett. Egyszercsak én kerültem sorra, már át is ölelt, tartanám a telefont (van csúcsszupi charles-on, mivel kinyithatós, önarckép-fényképező funkció), de látom ám, h kiírja, h nincs elég memória. Volt ott pánik rendesen, mondom a lolának "nincs elég memória bazmeg" néz rám, hát ő nyilván egy finom nő, majd visszanyertem a lélekjelenlétem, és mondtam neki, h addig fényképezkedj mással, amíg én törlök, erre már nagyon meglepett arckifejezéssel csak annyit tudott mondani, h jó.:) Végül sikerült lefényképezkedni, hálisten. Rockynak el is küldtem izibe mms-ben, pénz nem számít, ezt látnia kellett. Olyan félórával később hívott fel, h nem tudom elképzelni, micsoda hatással volt rá a kép, hisz már attól katarzis-élménye volt, h koncert közben két szám alatt is felhívtam, hadd hallgasson bele. A kép meg... hát ugye mégiscsak egy örök emlék. A kép címe: Lolával, geci