Elmegy az életem a blog mellett ha sosem kerülök internetközelbe. Pedig akartam pestről is írni, meg utána a szállásról, és volt internet is, de nem volt szabad időm sosenem, főként a szállásos időkben. Merthogy kezdjük azzal, hogy egy majdnem kéthetes távollét után tértem ma haza, aztán akkor most élvezem a luxust ezerrel, vagyis a helyet, ahol mindig van ketchup meg csipsz és nemcsak vizet lehet inni, hogy a távkapcsolót mint modern kegytárgyat ne is említsem.
Mert azt mondja a kanizsai melódiákos fiú, az egyszerűség kedvéért nevezzük márknak, hogy lehetne menni siófokra tesco pénztárosnak, mondom megyek, és akkor ezt összekötöttem zsolti meglátogatásával pesten, mert most ilyen párkapcsolatosat játszunk a zsoltival, hogy pölö utazunk direkt azért, hogy a másikkal találkozzunk meg hasonló, minősíthetetlenül durva dolgok (holnap jön kanizsára). Szóval felmentem szombaton pestre, merthogy márktól (ugye emlékszünk még márkra, ha nem: lásd 2 sorral feljebb) azt az infót kaptam, hogy hétfőn kezdünk siófokon, mondom akkor pár nap pesten jó lesz. Nos végülis a kezdés csütörtökre tolódott, addigra anyám már teljesen ki volt bukva, hogy én megint elmentem "nyaralni", siófok nem is létezik, hazudok orrba-szájba, én meg bőgtem a telefonba meg utána is, hogy ez az egész kurvára el van rontva, mert én tényleg azt hittem hogy hétfő, dehát én voltam az utolsó ember, akinek hitt volna.
Aztán múlt szerdán hipp-hopp (ez szerintem két pé, ha nem, akkor is, a nyomaték kedvéért) feljött pestre kata és székely, aztán akkor én is átmentem a fiúkhoz, ahol ott volt a roli meg a hábé majd a szilas, és végül zsolti, megnéztük a szánalmas augusztus 20-ai tűzijáték egy részét a gellért térről, én megint felbasztam az agyam, és fel nem tudom fogni, hogy az ország lakosságának egy része ezért felutazik pestre meg külön programot csinál, hogy ezt megnézze, és akkor olyan kurva jól érzi magát, meg gondolom igazi magyarnak, és fátyolos tekintettel mereng vissza istván apánkra és közben hallgatja a himnuszt, és komolyan nem tudom felfogni, hogy ez a többi embernek nem bassza fel az agyát, hogy többszázmilliót ellövöldöznek pár perc alatt, gyűlölöm ezt a pazarlást. Jobban tennék, ha mindenkinek adnának egy kiló kenyeret, bár valószínű, hogy ha a kenyér meg a cirkusz közül kell választani, akkor a cirkuszt választanák többen. Ennél már csak az lenne nagyobb pazarlás, ha forma egyes autókkal száguldozva (amiket előtte milliárdokért fejlesztettek olyanra, amilyen, mert tényleg akkora kurva nagy szükség van 10 centi magas, egyszemélyes autókra, amikkel 300zal lehet menni... szerintem a forma 1 nem sport, csak arra való, hogy azok, akik túl bénák voltak rendes sportokhoz azt higyjék hogy ők is sportolnak) lövöldöznék fel a tűzijátékot meg közben húszezreseket úsztatnának a dunán meg házakat gyújtanának fel kedvtelésből.
Szóval aztán elmentünk a drönkbe, ahol remek muzsika szólt, és még mindig olcsó az ital, és asztalon táncoltunk és hábé megpörgetett, és kata hányt (levideózta!!) és én meg hazafelé lepisiltem a lábam (egész pontosan felfröcsögött, de ezt hagyjuk, mert undorító) és nagyon örülök, hogy mindenki jól érezte magát, és aztán viszont éjjel csak 2 óra alvásra volt idő, ezért reggel nagyon nehéz volt 7kor kelni, merthogy csütörtök siófok, de miután egy csaj kómába esett gárdonynál abban a kocsiban, amelyikben én ültem, rájöttem, hogy valaki számára még nehezebb lesz az a nap, úgyhogy aztán már megbecsültem magam.
A siófokon töltött egy hetemről majd talán holnap
