Nos, a vox tévét lakásunkban egyetlen 25 éves nagyonjópulcsijú lány testesíti meg, egy akkora kamerával, ami majdhogynem elfér a tenyerében, szóval annyira nem durva a helyzet, jelenleg stef-fel és petivel külső helyszíneken forgatnak (ha jól tudom most épp a baross étteremben) este meg lesz vacsorázás és pálinkázás itthon, éjjel meg az egész stáb nálunk alszik:)
Szóval most, hogy épp nem a német közszereplői karrieremet építem, gondoltam megemlítek eddig méltatlanul mellőzött bulikat. Például ugye az erasmus-farsang múlt csütörtökről. Hát ugye volt ott minden:) Jöttek az emberek, sztárvendég számomra adrien volt, akit -elvileg- akkor láttunk utoljára valószínűleg egész életünkben, ő hozta a roger-t, aki a hábé szerint olyan, mint a szem csak négerben, és aki megtáncoltatott, ám erre csúnyán ráfázott, mert egyszer ráestem, ez videón megörökítve is szerepel:) Aztán jött hozzá még hajnalban 3 magyar barátnője (az egyikkel kavart is a mi adrien-ünk, hiába felnőnek a gyerekek), de ők nem zavartak sok vizet, elüldögéltek magukban. Na de vissza az elejére, voltak jelmezeseink:) Stef takarítónőnek öltözött például, a peti meg egyenesen jokernek, zseniális sminkjét stef készítette, aki egyébként később a hábé mestertamás maszkját is csinálta, kicsit túlzásba is vitte, de jó volt:) Stef nem akart megállni holmi szemhéjtusnál, feltett szándéka volt, hogy ki is lyukasztja hábé fülét (a mestertamás fülbevalókhoz tényleg szinte szükség volt rá), úgyhogy volt olyan hogy a hábét injekcióstűvel kergette:)
Évike szuperbébi volt, még palást is akadt a hátán, a fanni meg poirot, illetve én ezt hallottam róla, nagyon jól állt neki, a domi meg asszem valami gonosz tündér vagy boszorkányszerűségként definiálta magát. Roli nem sokat dolgozott a jelmezén, ugyanis felvett egy zakót, a fejére rakta a fülhallgatóját és akkor ő máris sportriporter volt:) A rocky, mivel csak a buli elején volt itt, nem öltözött be, a normális ruháiban volt, és önmagát adta, ezért mikor hábé megkérdezte, hogy ő minek öltözött, azt mondta, hogy morcos kis faszfejnek, amit a hábé mindig máshogy mondott utána, így lett a rockyból dühös kis faszgolyó, agresszív tűzgolyó, meg a végén már valami gombóc is, ennek nem örült:) Rajtuk kívül csak a peti múltkor már emlegetett balázs nevű barátja öltözött be, a blink 182 egy tetszőleges tagjának, ő hozta a barátnőjét is a renit, aki nagyon aranyos volt. Ja meg majdnem kihagytam roli potenciális jelöltjét, a francia lányt, sophie-t, aki a magyar barbara nevű lakótársával érkezett, és ők hippinek öltöztek, igenállat szemüvegekkel. Adrien-nek jött még néhány spanja, antonin, gábor (aki félig német félig magyar) és danny... Danny-ről annyit kell tudni, hogy szem nem maradt szárazon amerre ment, mi magyar lányok teljesen elaléltunk tőle, én hosszan kommunikáltam vele a hajnali órákban az addigra már kicsit megfáradt cowboy-jelmezemben, és nem is tudom, hogy miről, meg hogy hogyan tudtam kifejezni magam egyáltalán, de nagyon jó élmény volt. Amit az erasmusosokról megtudtam, hogy náluk a házibuli azt jelenti, hogy ülnek körben az asztalnál, normál tempóban iszogatnak és beszélgetnek. Nálunk meg nem. Magunkhoz képest lájtos buli volt ugyan, de nem tudom mit gondolhatnak rólunk, kata néha odakiabálta nekik, hogy mi van, más nációk nem tudnak táncolni, csak a magyarok?:) Adrien-re és stefre mondjuk ezt nem lehet mondani, ők azért "magyarosodtak" kicsit az idők folyamán:) Amúgy utána minden külföldi ódákat zengett a hangulatról, meg hogy micsoda isteni buli volt ez, szóval úgy néz ki igényük nekik is lenne rá, csak még nem fejlesztették ki a mulatozás ilyen magas szintjét, méghogy "fejlett nyugat", pfff. Hajnalra javad is hazaért, nem tudom mekkora mennyiségű videót készített onnantól kezdve, de nagyot:)
Reggel 5 után mentek el a külföldiek nagyrészt, majd 6kor mi is lefeküdtünk, én elkértem javad-tól a klasszik vekkerjét, merthogy reggel 9-kor terveztem a felkelést (részegen az ember azt hiszi, nincs lehetetlen), ehelyett véglegesen 15: 20-kor keltem fel, akkor is csak azért mert a kata felhívott telefonon, 4re beromboltam az iskolába, ahol 2 tanárt kellett felkeresnem, az egyiket reggel 9kor, a másikat délután 3kor, volt bennem némi izgalom, hogy sikerül-e aznap mindent aláíratni (ha nem sikerült volna, vissza kellett volna jönnöm vasárnap kanizsáról), és annyira siettem, hogy újfent halálközeli élményem is lehetett volna, ha nem vagyok még mindig részeg, és felfogom a helyzetet. Mert gondoltam nem kerülök a zebrák felé, átfutok itt a házunk előtt a buszmegállóhoz, és azt úgy kell, hogy először átfutsz két sávot, amiben csak balról jöhetnek, ott lesz egy pici járdasziget, majd átfutsz három sávot, ahol általában jobbról jönnek, és már majdnem ott is vagy. Álltam ott kómásan középen, és csak jobbra néztem el, majd nagy boldogan elindultam, és ekkor 3 dolgot érzékeltem egyszerre:
1. a satufék hangját
2. a duda hangját
3. és azt, ahogy valami hozzáér a bal vádlimhoz.
Ekkor "miafasz" jelleggel odanéztem, és hát akkor fogtam fel, hogy majdnem elütöttek, még jó, hogy egy taxis volt, akinek már biztos van rutinja, mutogatott szegényem rendesen, igaza volt, nem mondom. Ezek után nagy nehezen élve elértem az iskoláig, és ráadásul mindenkit felkutattam, akit kellett.
Aztán ahhoz képest, hogy a péntek így indult (meg ahhoz képest, hogy délután 4kor indult) este még a buli utáni nagytakarítás, majd egy újabb bulizás is belefért. Egy sznob-buliban és egy erasmus-partiban voltam akkor éjjel. A sznob-buliról annyit, hogy a domi egyik volt osztálytársa tartotta egy pub-ban (arra a helyre nem merem használni a kocsma szót), akiknek magángalériájuk van (ki a fasznak nincs manapság magángalériája, nem?), és azt ugyan nem tudom mit ünnepeltek, de meghívtak egy csomó embert, és a stef meg én elkísértük a domit, bár én leginkább azért mentem, merthogy utána megyünk a danny-hez(!) házibuliba. A sznob-bulira ráadásul feltétel volt, hogy be kell öltözni valamilyen festménynek. Nem nagyon tudtunk mit kitalálni, ezért úgy döntöttünk, hogy arab nőknek öltözünk, mert ahhoz annyi kell, hogy a fejünkre rakunk egy kendőt azt' kész. Nyilván arab nőket sokan festettek már, de mi egyről se tudtunk konkrétan, úgyhogy domi bedobta a közösbe a kedvenc festőjét, egy bizonyos gari merkels-t, akinek én nem tudom leírni a nevét, tehát fonetikusan írtam, és azt mondta, hogy mivel eddig se tudta senki, akinek mondta, hogy ki az, ezért ráfogjuk az arab nőket is, és így történt, hogy beöltöztünk egy festménynek, ami nem létezik, gari merkels: arab nők. A kendőket egyébként nem is volt olyan könnyű a fejünkre rakni úgy, hogy csak a szemünk lógjon ki, másrészt nekem pluszproblémám volt, hogy ahogy fújtam ki a levegőt a kendő alá, az bepárásította a szemüvegem, amitől meg hát semmit nem is láttam:) Meg vettünk fel a farmerunkra hosszú szoknyát, meg felülre zárt felsőt, hogy hitelesebbek legyünk.
A buliról annyit, hogy nem is mindenki öltözött be, csak egy 85 %, és legalább 100-150en voltak, és eszméletlen jó zene volt, és volt jelmezverseny, férfi és női, egyéni és csoport, és a tánctér melletti kivetítőn festményeket vetítettek. Annyira sznob se volt, akiknek a domi bemutatott legalábbis abszolút normálisak voltak, néhány vicces kedvű fiatalember pedig ránk nézve olyanokat kiabált, hogy "ezaz, lesz hastánc is", egy másik fiú, meg egyenesen lefotózkodott velünk, mint háremével. A kedvenc jelmezem pedig ez volt, the son of man, legfőképpen azért, mert nagyon szeretem a thomas crown ügyet, a gyerek pont úgy nézett ki, bár beszélgetéshez megfordította a kalapját, hogy lásson rendesen:) Amúgy abban az első órában, amíg jelmezhűen viselkedtem, tehát fejemen volt a kendő, rettenetesen éreztem magam, pont a kendő miatt, hát kurvára nem tudom, hogy lehet kibírni ezt egy életen át, szinte érzed ahogy egy ketrecben vagy, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy milyen nehéz az orrodat is eltakaró kendővel cigizni és sört inni! Aztán egy idő után levettem a jelmez minden elemét, és nagyon jót táncoltam, józanul, ami nagy dolog, még a közösségi limbózáshoz is csatlakoztam.
Danny-hez fél 3ra értünk oda, és igazából ekkor szembesültünk azzal, hogy amit nálunk előző este csináltak, hogy békésen körbeülik az asztalt, az náluk nem a rosszkedv jele, hanem a normális. Youtube-ról ment a zene, és max a roger rángatta rá a belga kis barátnőjét, meg néha mi hárman is táncoltunk, főként mikor a stef berakta a caught in the act-től a love is everywhere című számot:) Ja, amúgy ott volt adrien is, úgyhogy akkor éjjel láttam utoljára. Utálok embereket utoljára látni, illetve tudni, hogy utoljára látom, mégha alig ismerem is őket.
Sokat fejlődtem akkor éjjel, ugyanis épp bort akartam nyitni, amit köztudottan nem tudok, mikor dannybe botlottam a saját konyhájukban, és akkor már megkértem, hogy nyissa ki nekem, de ehelyett közölte, hogy nem, most én azt meg fogom tanulni, úgyhogy 2 héten belül sor került az első pezsgőnyitás után az első bornyitásra is, kis lépés ez nekem...:)
folyt. köv.
