Ma nagyon jól és furán érzem magam. Hogy mitől érzem magam furán azt nem tudom, mivel a másnaposságot már igazán megszoktam. Az imént mutattam be javadnak az új kollekciómat, amit ma vásároltam. Igen élvezem, hogy van pénzem (megjegyzem: már nincs, lásd vásárlás), szórom is ezerrel, limonádé helyett pölö kajszilevet iszom meg ilyenek, mondjuk kábé ennyiben is nyilvánul meg az egész:) Ma meg kifejezetten tudatosan vásároltam, mert tudom, hogy az x-one-ban minden vasárnap 15 % kedvezmény van mindenre, úgyhogy panasz nem lehet rám, megvettem álmaim kabátját (tudom, hogy geci meleg van, de tegnap meg két kötött pulcsit vettem, szóval tudatosságom komoly jövőbelátással párosul, hisz lesz még tél, és két téli pulcsi ezerkettőért meg igazán kihagyhatatlan, hogy egy régi barátomtól idézzek: "cáfolj meg"), és eme kabát annyira csudajó, hogy szinte drukkolok a rossz időnek, azonkívül vettem egy olyan állat rövidgatyát, hogy komolyan mondom beszartok, meg vettem két pólót is, az egyiken egy bicikliző pár van, ami különösen aktuális így a critcal mass napján, bár a critcal masson nem feltétlenül vannak kirakva a biciklik kerekei csillogó ezüst színű kövecskékkel, de ennyi eltérés megengedett gondolom. Tegnap meg javad egyszercsak idejön hozzám, hogy hát az anyukája küldött nekünk valamit, és akkor azt átadná. Már nem tudtam mire számítsak, mert egy ajándékcsomagot már átadott, amelyben több kiló pisztácia és aszalt gyümölcs volt, egyenesen iránból, aszittem az már mindennek a teteje, de tegnap kiderült, hogy van még a tarsolyában egy s más, konkrétan mindhármunk részére egy-egy ékszerszett, nyaklánc és hozzáillő fülbevaló, én hordom is bőszen, olyannyira, hogy a fülbevalónak már ma elrontottam a csatját, és most is itt ülök fülbevalósan, mert nem tudom az egyiket kivenni, és akkor már a másikat is bent hagytam. Ráadásul ezüst, ami nekem a gyengém, és valami különleges kő van benne, nem szórakozni jött az anyja az fix. Természetesen közöltem vele, hogy nem fogadhatom el (hát ilyet a ballagásomra sem kaptam kábé), mire mondta, hogy náluk az a szokás, hogy ha vendégségbe mennek, akkor visznek ajándékot, ezért hozta ezt az anyja nekünk, mire mondtam hogy dehát nem is találkoztunk vele még (hétvégén volt itt, mikor mi otthon), erre meg olyanokat mondott, hogy az nem számít, meg hogy "you are like family", szóval mit tehettem volna:) Fura ez a javad egyébként, mert nem beszél sokat meg nem úgy néz ki, mint akit érdeklünk, meg olyan jól elvan magában, és akkor hirtelen ékszert kapsz az anyjától, vagy meghallja, hogy mit hallgatsz youtube-on, másnap már hozza az egész albumot letöltve (nem mintha nem tölthetném le én magam, az elvi lehetőségem megvan rá, de tudja rólam, hogy nem tudok letölteni, mármint szellemileg képtelen vagyok rá) Ki érti ezt.

És akkor hadd térjek ki erre a tavaszra, amit rendesen végig kell csinálni. Ez onnan jött, hogy nemrég a fiúkkal sütkéreztünk másnaposan a feneketlen tónál a kora délutáni órákban, hábé pedig épp két üveg pezsgőt ivott, de olyan tempóban, mintha saját magával versenyezne, és megkérdeztem tőle, hogy mégis miért teszi ezt, mire ő azt mondta, hogy "fecó, itt a tavasz, én ezt most szeretném rendesen végigcsinálni" Ezek után nem volt több kérdésem.

Hát és tényleg, mindenki igyekszik a maximumot hozni, buli buli hátán, abszolút kezdetét vette a mi külön bejáratú tavaszi fesztiválunk a fiúk albérletétől elvisig, hogy nagyobb szavakat használjak, budától pestig. Meg persze a kanizsán eltöltött időt is megpróbájuk kiaknázni ahogy tőlünk telik, a múlt hétvégével személy szerint nagyon meg voltam elégedve, bár a szombat délutánomat senkinek nem kívánom, tekintve hogy izgulós vagyok nagyon, és aznap estére szerveztem az osztálytalálkozót, az 5 éveset, amivel kapcsolatban csak rossz előjelek voltak, mint például mindjárt az, hogy nem mehettünk vissza az osztályba terveim ellenére, másrészt meg hogy a tanároknak nem volt jó ez a húsvét vasárnap előtti nap, de ehhez képest szerintem remekre sikeredett, 25 ember jelen volt, és asszem használhatom azt a kifejezést, hogy feltűnően jól érezték magukat:) A múzeumba volt szervezve, a kaja steak burgonya volt rántott csirkeszárnnyal, leszámítva a fannit, aki rántott sajtot kapott, ezzel sikerült is annyira lecsillapítani, hogy egész este nem kúrt szét semmit:) 7re mentünk a helysznre, ahol csak annyi volt írva a 30 fős asztalunkra, hogy "foglalt, fecó, 19:00" Egy kezemen meg tudnám számolni, hány távolabbi ismerős tudja a rendes nevem, még maga rizsa is rendszeresen el-elgondolkozik azon, hogy mi lehet a vezetéknevem, pedig 8 évig osztálytársak voltunk. Az egyik kedves pincérnő egész este mindenben kikérte a véleményem, hogy jaj fecókám ez meg ez hogy legyen, igazából nem tudtam mit mondani, az is meglepett, hogy a  múzeumos gergőn, akivel az egészet szerveztem bárki tudja ott a nevem, mivel összvissz 4szer voltam ott, a volt osztálytársak néztek is, hogy téged itt így ismernek, mire én mondtam, hogy eddig én se tudtam, de úgy néz ki igen, mit lehet tenni:) A vacsora negyed 9-kor jött, akkor mondta azt a múzeumos gergő, hogy kicsit aggódott, hogy lesz-e fogyasztás, de most hogy látta, hogy nagyjából a fél osztály folyamatosan a pultnál van és önti magába az üveg borokat meg a feleseket, egészen megnyugodott:) A parti maga számomra lélektanilag ott kezdődött el, mikor megláttam, hogy a toka a táncparkettre rángatja a magdikát:) Csináltunk osztályképet, megvolt körbeállás, ahol mindenki elmondta hogy mi történt vele az elmúlt 5 évben, hábé nyitómondta a kedvencem "sziasztok, hábé vagyok, alkoholista" Amúgy nem vettem észre, hogy valaki is nagyot változott volna, és sokakkal jól elbeszélgettem, meg táncoltam sokat, olyan emberekkel is, akikkel még soha mint pölö a patrik vagy a mági, igen jól éreztem magam. Retro party volt, zeneileg nem tudom milyen, volt néhány örök klasszikus, kokival pölö a ponyvaregény zenéjére nyomtuk, cipőben de akkor is, illetve ment a limbóhintó is, ezen tevékenység közben meg is vagyok tekinthető a honlapon (www.muzeumclub.hu) többekhez hasonlóan. Kiemelném, hogy még az este elején kaptam évikétől egy tulipánt, egyrészt a szervezésért, másrészt merthogy tulipánbuzi vagyok, és habár magas szinten részeg voltam, a kedves tulip épségben hazaért, mondogattuk is hajnalban hogy akkor én most nem ellulipipálódtam, hanem eltulipipálódtam:)