Félredobva a hétköznapok csip-csup problémáit hadd ejtsek szót a hónap néhány szép momentumáról.
Például e hónapban kétszer is újra 17 voltam (igazából háromszor, de most nem keverem a szezont a fazonnal) Először is még 6-án (tudom, hogy mindenkinek fasza kivan a dátumozási mániámmal, de a történelmi hűség megkívánja), mikor kata egyik évfolyamtársának javaslatára ellátogattunk egy medencés partira, kata, hábékám meg én. Az odajutás embert próbáló volt, még egy kurvától is segítséget kellett kérnünk, majd egy benzinkút mellett befordulnunk az erdős részbe, át egy alagút alatt, még vagy 100 méter, és hipp-hopp ott is voltunk a nyitott medencés uszoda bejáratánál, pontban 23:55-kor. Ez az időpont viszont tényleg lényeges, említése nemcsak öncélú részemről, mivel a buli éjfélig tartott az előzetes meghirdetés szerint, és 1200 forint volt a belépő, mondták is a kapuban a jegyszedők, hogy 5 percre bemegyünk-e ennyi pénzért, de kata kapcsolata révén ingyen bemehettünk, gyorsan sört vásároltunk, majd hábé alsógatyára vetkőzött és bevetette magát a néhány fürdöző közé. Amúgy volt dj, jó zenék, fasza fények, és minden összejátszott, úgyhogy mikor hábé kijött értünk, hogy ne papírpöcsködjünk már itt talpig ruhában, én gondoltam egy merészet, fehérneműre vetkőztem, és már ugrottam is a seggest. Állati jó volt. Korlátoktól mentesnek éreztem magam, meg hát hogy bármit megtehetek, amit meg merek, és ugye én bármit meg merek (akkor úgy éreztem legalábbis, de könyörgöm papagájokkal azért ne zárjatok össze) Amúgy 3 fontos tényező kellett még hihetetlen lazaságom mellé, hogy ez megtörténhessen:
- némi alkohol (tényleg nem túl sok)
- hogy kivételesen olyan melltartó és bugyi legyen rajtam, mely egy kollekciót képez (tudom, hogy ez társadalmunkban minden igazi nőnél alapelvárás, azonban szerintem a természetben ritkán fordul elő)
- és hogy az érintett bugyi rövidnadrágos jellegű legyen, ha tangáról van szó, senki le nem imádkozza rólam nyilvánosan.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat hábékámmal, ráadásul még egy 15-20 perccel tovább is tartott a buli, aztán hazafelé felfázástól félve bugyi nélkül jöttem, ami a szabadságnak egy másik formája:)

Másik alkalommal (április 18:P) évike idézte meg a 17 éves énemet, mikor egy nálunk lévő, buli előtti iszogatás alkalmával egy üveg cherrys garonne-nal lepett meg, amit még az abszolutórium megszerzéséért ígért be, csak nekem teljesen kiment a fejemből időközben, és mire ideért, én már picit be is voltam rúgva, úgyhogy hosszú perceket töltöttem az üvegbe szagolva, kicsit ringatózva, és azt mormolva, hogy "újra 17 vagyok" Tudom egyébként, hogy pont a minap írtam a múlt elengedésének követelményéről, de ezek alkalmi jellegű visszaemlékezések voltak, nem folyamatos múltbanélés.

Ugyanezen este egyébként úgy folytatódott, hogy elmentünk a gödörbe mulatni, ahol nagyon jó zene volt (spanyol-est), és még hely is volt, csak valamiért levegő viszont nem, így nem is bírtuk sokáig a 90 %-os páratartalmat, hamar kivonultunk a gödör előtti fesztiválgyepre, ahol minden négyzetméteren fiatalok ültek, óriási hangulat, és a kényelem fokozása (meg a köztéren vizelés csökkentése) érdekében még toi-toi-okat is felállítottak. Itt történt, hogy egyszercsak megjelent tünci, a huga és az apjuk a pepe néhány ismerőssel. Kellemesen elcseverésztünk (nem tudom miről, már elég részeg voltam), hábé a tomát akarta neki reklámozni, aki némileg távolabb táncikált (erre mindjárt kitérek), és közölte, hogy nézd meg pepe, ő a soproni szenátor legkisebb fia, mire pepe, akit az ilyenek hidegen hagynak: "aztán hol nem szarom le":)
Tomáról néhány szót még: mostanában megtáltosodott ez a gyerek, olyan szinten tud bulizni, hogy ilyet tőle még nem láttam 5 év alatt, és mindemellett normálisan viselkedik és szórakoztató. A gödör előtt, ahol nem szól zene például elkezdett izomból táncolni, mondom, hát te mire táncolsz, amire elhangzott a kulcsmondat: "találj ki zenét magadnak!" Egy ideig alkalmaztam a módszert, működik, de neki jobban áll:)
Az este ezek után még meglepőbb irányt vett, eljutottunk ugyanis egy fidelitas-os buliba (ez a fidesz ifjúsági szervezete vagy valami ilyesmi), ez se magunktól jutott eszünkbe, hanem kata egyik fidelitas-os évfolyamtársa hintette el az infot, úgyhogy hosszú, misztikus gyaloglás után már ott is voltunk (azt nem tudom hol igazából). A buli elég ülős volt, mikor mi odaértünk, azonban ez nem a zene minőségéből volt levezethető, mivel azzal probléma nem volt, toma, hábé és én azonnal táncra  is perdültünk, és nem sokkal később már a fidelitas-os arcok is csatlakoztak, ahogy hábé mondaná tehát, csak a szokásos, mi csináltuk meg a bulit:) Amúgy nem volt észrevehető, hogy bármi köze lenne ott bárkinek is a politikához, fiatalok békés italozása és táncikálása zajlott egy vendéglátóipari egység keretein belül, még arra se reagált senki, mikor a hábé elkiáltotta magát, hogy hajrá mszp, bár nem vagyok benne biztos, hogy bárki meghallotta:)

Voltak a hónapban szülinaposaink is, időrendi sorrendben kata 8-án, székely pedig 9-én lett egy évvel öregebb, ünnepeltük is őket, mert arra a hétre székely is pestre jött, hogy közel legyen a tűzhöz:) Amúgy az ünneplésre 7-én, kedden került sor, kata adott szülinapi vacsorát itt nálunk elvisben, ünnepi parasztvacsora volt, zsíroskenyér mint kiindulópont, és gasztronómiai kiegészítői (retek, vörös- és lilahagyma, szalonna, kolbász, töpörtyű), ezt képpel is illusztrálnám a "tudunk élni" kategóriában:

Vendégeink pedig székely, a fiúk albérlete rizsát leszámítva, a szemi (nem egyenlő kisszem, szemi a daninak volt osztálytársa), bébesz a.k.a. évike, gabócs és móni voltak.
Gasztronómia vonalon maradva megemlíteném, hogy ez alkalomra készítettem el életem első tortáját még a délután folyamán, mindjárt kettőt is, számolva az éhes szájak végtelenségével. Amúgy a tortalapot készen vettem, mert ekkora fejest azért nem akartam ugrani az ismeretlenbe, hogy még a piskótát is én csinálom, és igazából az az egyetlen pont, ahol rendesen el is lehet baszni, azt meg nem kockáztathattam meg, úgyhogy mondhatom jó lett, gyümölcstorták voltak, nagy mennyiségű vanilíapudinggal és eperízű zselatinnal, meg naranccsal, kiwivel, barackkal és ananásszal, kata teljesen el is hűlt mikor megtudta, hogy ezt én csináltam, hisz tisztában van a hozzáállásommal

A kellemes otthoni iszogatás után a kinizsikoleszba vettük az irányt, ahol eltés buli lévén már ott voltak toka, zsuzsi, feri, krisztián. Fergeteg-party volt, állítólag elég érdekes táncot lejtettem a ferivel, kata videón egy részét rögzítette is, jól látható, hogy a lába között térdelek, de nem abba az irányba néz a fejem, amire most gondoltok.:) A buliban bébike egyszerűen nem tudott járni, a székely pedig olyan kiemelkedő mennyiségűt izadott, amihez foghatót amerikai gyúrós filmekben sem láthatunk. Hazafelé pedig nem találtam meg a telefonom, fel is hívtam katát, aki már korábban hazaért, pánikba esve, hogy jaj biztos elvesztettem a buliban, ám kata állította, hogy el se vittem a buliba, mivel ott csörög az ágyamon. Ezt természetesen nem hittem el, hisz csak le akar nyugtatni, úgyhogy visszazarándokoltunk a helyre kérdezősködni, ahol nem látták, ezután hazáig paráztam még mérsékelten, és végleg csak otthon hittem el. Érdekes, hogy a rocky pár hónapja egyszer eljátszotta ugyanezt:)  

Itt utaztunk a buli felé, már akkor is telefon nélkül, és hát a képről is látható, hogy mennyire nagyon menő vagyok, mert mi lehet menő, ha nem az, hogy lefekszünk a földre és mintha épp egy kézzel próbálnám elmutogatni, hogy ísztkószt-vesztkószt. Idióta

Részt vettem még a vásárhelyi napok elnevezésű bme-s rendezvénysorozat egy részén is, múlt héten voltunk arrafelé csütörtökön és pénteken. Csütörtökön drum n bass party volt a kolesz földszintjén, az alagsorban meg a szokásos drönk, ám ott olyan szinten ragadt a padló, hogy egyszer elhagytam a cipőmet, másrészt az emberek az asztalokon táncoltak, és ennek csak az egyik oka volt a kítűnő hangulat, a másik hogy a földön már nem fértek volna el egyáltalán. Szóval mi inkább a drum n bass-re táncoltunk, egy ideig rizsával együtt (még sose láttam rizsát drum n bass-re táncolni, de megéri), aztán ő megelégelte, és maradtunk hárman a feri, a toma meg én. Remekül ráéreztünk mindhárman a drum n bass-re annyit mondhatok, meg még annyit, hogy ez a kimelegedés érzetét vonta magával, ezért vettem 5 deci szódát műanyagpohárban, és azt fröcskölgettük egymásra kézzel egészen addig, amíg a feri ki nem találta, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy eloszlassuk egymás közt a vizet az, hogy a toma tartja a poharat a feri meg az én fejem között, mi pedig összefejelünk... Nagyon jó ötletnek tartottam, úgyhogy meg is valósítottuk ízibe'. Szóval gyakorlatilag izomból összefejeltünk a ferivel, legfőképp a feri velem, a műanyagpohár eltört, felkarcolta a homlokom, úgyhogy utána pár napig sebes volt, illetve nyomásérzékeny. Mindamellett a vízből tényleg mindkettőnkre jutott.
Csütörtökön egyébként a fiúknál majd a villamosban kezdtük az estét nagy társasággal, sztrávendég a pesten mostanában ritkán felbukkanó roli volt.
Pénteken meg fannival először elmentünk a zépébe belgára. Kicsit elszámoltuk az időt, mert valóban fél9-kor kezdődött ugyan, de negyed 9-nél talán egy picivel előbb kellett volna beállni a minimum 50 méteres sorba. Meg nem is kellett volna meginni 2 sört a sorbanállás alatt, úgy hogy nem tudsz elmenni a környékbeli bokrokba pisilni, mert minden fűcsomóra jut egy ember, hiába a belga nagyon népszerű. Szóval az első 4 számot a sorból hallgattuk meg, szívünk majdnem megszakadt, mert olyanok voltak, hogy felveszem a newyork jenkis kabátom, meg hogy cause i'm no. 1, de bejutottunk, én elzúztam pisilni, mert már tényleg nem bírtam volna tovább, majd betúrtuk magunkat megfelelő helyre, ahonnan láthattunk is ezt-azt, aztán ment a pörgés, a metaslágert olyan formában adták elő, hogy hát az nagyon jó volt, a koncert alatt még leányokkal vesztünk össze meg találkoztunk ismerőssel, a pannival a szelídlányokból, akik éva évfolyamtársai. A koncert utolsó néhány száma már ismét a pisilés jegyében zajlott, persze nem mentem el, de egyik felem már nagyon várta a végét, hogy be ne pisiljen, a másik felem pedig annak drukkolt, hogy még legyen sok-sok jó szám. Valószínűleg nem ez az a felem, amelyikhez a húgyhólyag tartozik. Persze a vécében közvetlenül a koncert után gigászi sor állt, annyi ellenséget és cinkost szereztem az ott töltött időben, mint még soha, a mögöttem lévő lány például direkt felhívta a figyelmem, hogy figyeljek a jobb oldalamra, mert egyes szemtelen elemek onnan próbálnak engem beelőzni, mondtam neki, ne félj, amíg engem látsz, ki is iktattam őket diplomatikus felsőtestmozgatással, és lábfejem befúrásával közéjük és az ajtófélfa közé, ehhez felszegtem a fejem is, hogy lássák, nem véletlenről van szó, én tudatosan mozgatom a végtagjaimat. Aztán a kis cinkosommal ajtón belül voltunk már, mikor addig nem látott leányok egyszercsak a semmiből elénk kerültek, amire én a mély hangomon közöltem velük, hogy a sor vége talán nem itt van, amire a lány közölte, hogy "de nekem cserélnem kell bazeg" mire én intelligenciám utolsó morzsáit is asztal alá söpörve "akkor én meg lehugyozlak bazeg, engem nem érdekel"
Én mentem előbb pisilni mit ne mondjak, és még meg se téptek, sikerélmény abszolút.

A belga után némi alkoholfogyasztás fiúknál, ahol aktuális sztárvendégünk rolin kívül a johnny öccse volt, a 15 éves krisz, aki -állítása szerint- életében először akkor rúgott be, egyrészt önszántából, másrészt külső segítséggel. Megint lekavarodtunk a vásárhelyi napokra, ezúttal legnagyobb-slágerek buli volt a földszinten, jó volt, szép volt, berúgtunk, főként krisz:)

Még egyszer voltunk a hónapban a vásárhelyiben, egy sima szerdai drönk alkalmából, de az mindannyiunkat meglepett, mert szinte csak lassú számokat játszottak, hogy miért, nem tudjuk, rocky csúnyán kiosztotta a pultos fiúkat amúgy, majd a fiúknál aludtunk mindketten, rocky annyira nem jól, mint én, mert toma hajnalban etetett vele némi kolbászt, és azt nem sokkal később kihányta, másnap tudtuk meg, hogy az a rizsáé volt, az apja csinálta házilag vadhúsból, és csak sütve célszerű fogyasztani...

A "kijött-a-jóidő" kategóriában voltak nagy szabadtéri fetrengéseink, a feneketlen tónál, a BME udvarán meg a gödörnél. Jah, és voltunk egy vaskapu nevű helyen kávézni a danival meg a tomával, ahol ahogy jössz le a vécétől, fejmagasság fölött nem sokkal van egy cső, amelyre ez van kiírva:
"Gázcső! Ne csimpaszkodj bele!" mellette pedig ugyanez magyar leleménnyel angolra fordítva, avagy hogyan kerüljük ki azokat a szavakat, amiket nem tudunk: "Gastube! Don't be Tarzan!"

Kanizsán meg most volt a városnapja múlt hétvégén, a második napra haza is értem, voltunk a búcsúban meg majdnem ringiseztünk is a tüncivel, aztán egy rocky nevű kocsmába ültünk be tünci anyukájával kiegészülve, itt egyébként kiderült, hogy a rolinak bambusz volt a jele az óvodában, és ezt a mai napig nem tudta még feldolgozni.

És természetesen sportnak is volt helye a mindennapokban, konkrétan koriztam már több alkalommal, de leginkább a margitszigeten, illetve most a héten annyira belejöttem, hogy utána korival mentem haza onnan, majd otthonról a fiúkig, és a múltkori 80 perces menetidőmet már lefaragtam 45-re, ennyit jelent, hogy nem félek a szegélyektől. Meg dolgoztam is több helyen áprilisban, de arról majd egy külön postban. És adtam vért is.

Nem, a szakdolgozatomnak még mindig nem álltam neki:(