Elöljáróban leszögezném, hogy objektív mércével mérve semmi kifejezetten rendkívüliről nem tudok beszámolni, de mivel rólam van szó, aki ideggyenge, parakirály és mániákus, talán érthető, hogy kezdem úgy érezni, hogy nem bírja a szívem:)
Kezdődött minden reggel, a fiúknál aludtam, és így történhetett, hogy még a délelőtt folyamán a dani aljas módon bemutatott az anyukájának. Azt tudtam, hogy jönni fog a daniért, de csak délutánra vártuk, úgyhogy mindent ki is terveltem, miszerint én majd korábban hazajövök, mielőtt bármi katasztrofális történhetne, de 11kor arra keltem, hogy a dani épp az anyjával telefonál, aki azt mondja neki, hogy mindjárt itt van. Páni félelmemet leplezve elszívtam még egy cigit a tomával a konyhában, felöltöztem, danival átestünk azon a beszélgetésen, hogy "hazaviszünk kocsival"-"nem, nem kell, köszi", és már indultam is volna, mikor a dani anyukája telefonált, hogy itt áll a ház előtt, akkor menjen le a dani. Szorult a hurok nem mondom. (Ha valaki még nem vette volna észre, félek a felnőttektől alapból is, az ilyen szituációk gondolatától pedig, mint a szülőknek való bemutatás barátnői minőségemben, azonnal jeges veríték önti el a testem) Összeszedtem az arcvonásaimat, majd kéz-a-kézben átvonultunk az úttesten a kocsihoz, bár én igyekeztem húzni az időt, úgyhogy olyan lassan mentem, hogy majdnem elütött egy autó, akkor ugrottam egyet, és asszem ezek után már be se kellett volna mutatkoznom:) Persze azért megtörtént a ceremónia, az anyukája nagyon kedves volt, ő is felajánlotta, hogy hazavisznek, de tőle se fogadtam el (habár a házunktól 5 percre lévő lakásukba igyekeztek), pedig akkor már nem féltem tőle, csak nem tudom, nem szeretek szívességet kérni, az éppenhogy megismert emberektől meg végképp nem, még akkor sem, ha ők ajánlják fel. Aztán hazajöttem, és beszéltem azóta a danival, aki nagy örömmel újságolta, hogy tetszettem az anyukájának meg minden, úgyhogy némileg megnyugodtam.
Ám persze itt még nincs vége. Bementem a suliba, szigorúan csak arra felkészülve lelkileg, hogy a tanszéki titkárnőtől megkérdezem, hogy mikor lesz bent a konzulensem, mert már tényleg kurvára fel kéne keresnem, és múltkor, mikor bent volt, nem mertem odamenni hozzá, mert annyira égett a pofám, hogy ilyen későn jelentkezek:) Ez pedig két hete volt. Ma visszatértem, és várakozó állásba helyezkedtem a tanszék előtt, miután észrevettem, hogy "rögtön jövök", épp kezdtem megnyugodni, mikor megjelent a konzulensem, én a nap folyamán immár másodszor pánikba estem, de ezúttal volt annyi lélekjelenlétem, hogy utána szaladjak, ő beinvitált az irodájába, és megkonzultáltuk a megkonzultálnivalót, melyet én egy elhamarkodott mondattal zártam, miszerint: "akkor egy hét múlva küldöm az anyagot" Ő persze azt mondta, hogy rendben, várom, úgyhogy most össze kell kapnom magam, hogy valamit virítani tudjak egy hét múlvára, fene a nagy pofámba. Amúgy ugrándozva közlekedtem ezek után, annyira örültem, hogy ilyen normális volt, meg hogy sikerült olyan benyomást tennem, mint aki jártas már némileg a témában, de legfőképpen, hogy oda mertem menni.
Ilyen vidám hangulatban kerestem meg a deáknál az atticus antikváriumot, mert múltkor láttam a bookline.hu-n, hogy létezik egy olyan márquez könyv, melyről még soha életemben nem hallottam, habár nem új, meg is akartam rendelni azon nyomban 1700 forintos áron, ám láttam, hogy ehhez még 800 forintos szállítási költség jönne, meg hogy a bookline ettől az antikváriumtól rendeli, úgyhogy jobbnak láttam közvetlenül tőlük beszerezni, így keveredtem ma pokoli könyvvásárlásba, mert útban az atticus felé beugrottam egy másik könyvesboltba, ahol szert tettem merle-től a mesterségem a halálra, utána ugye jött márquez-től a titokban chilében, és ha már így belelendültem, gondoltam megnézem mit tehetek régi vágyammal kapcsolatban, konkrétan minden márquez megvásárlása, és egyéb kedvenc könyvek megvásárlása, (mert jelen pillanatban épp van pénzem) úgyhogy a múzeum körút összes antikváriumában voltam ma, és ha el akarom készíteni az egész nap mérlegét, akkor azt kell mondjam, hogy boldog tulajdonosa vagyok az alábbiaknak:
Umberto Eco: A Foucault-inga
Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején (!!!!!!!!); A pátriárka alkonya; Titokban Chilében
Robert Merle: Mesterségem a halál; Két nap az élet; Védett férfiak
Összköltség: 7500 forint. Most meg őrült dilemmában vagyok, hogy a védett férfiakat vagy a titokban chilében-t kezdjem-e olvasni előbb, mert ezeket még nem olvastam, továbbá a szakdolgozat-írás sürgető szüksége is itt lebeg a fejem felett folyamatosan, és néha-néha odacsap. Józan döntést kell hoznom.
