Tegnapelőtt este nagyon szentimentális hangulatba kerültem, történt velem mindez alkohol nélkül. Először is arra gondoltam, hogy hogy elment az elmúlt 5 év, iszonyat durva, aztán meg kisebb szeletét vettem csak az időnek, és akkor még szomorúbb lettem, meg hogy asztakurva. Induljunk ki abból, hogy tegnapelőtt este a bogival, a barátnőjével a marcsival, és új lakótársunk vojtival voltam itthon, ők meccset néztek, én tanultam. És akkor eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt a legjobb barátaim közül néggyel laktam ugyanitt, és ment minden szépen, és ha akkor nekem valaki előrevetíti azt a tegnapelőtti estét, hogy ugyanitt leszek ugyan, de gyakorlatilag 3 idegennel, és ráadásul egy olyan foci-eb-t néznek majd, amire anglia nem is jutott ki.... hát azt mondom, hülye vagy. Feje tetejére áll a világ, ha nem figyelek oda.
Amúgy ha a sztorizás vonalat követem, itt ülök estig, amire sajnos nincs időm, pedig jó lenne. Most is épp fantasztikus beadandómat írom, melyben fel kell térképeznem, hogy hogyan oktatják a közigazgatási jogot angol és német nyelvterületen, ez ügyben hetek óta vad levelezésben állok olyan nevekkel, mint az oxfordi ill a cambridge-i egyetem, és akkor még a harvardot meg a yale-t nem is említettem. Egyébként csak menőzök, nem nagyon válaszolnak, pedig én írtam, hogy küldjenek már tematikát nekem, szerencsétlen magyar diáknak, de személyes kapcsolat csak mr. sunstein-nel, a chicagoi egyetem közigazgatási jogi tanszékének vezérével alakult ki, bár az se volt túl eredményes. Gondolkodom egyébként, hogy ezt beleírhatnám az önéletrajzomba, mégis milyen jól mutatna, hogy 'írtam már e-mailt a yale-nek" Azért bírom az olyan emaileket, amik a szokásos randivonal értesítések, meg akciós repülőjegyek, meg faroknövelő készítmények helyett úgy kezdődnek, hogy "sehr geehrte frau bakonyi", vagy "hello ms. bakonyi", meg jó kiabálni át a katának a másik szobába, hogy "mindjárt mehetünk ki cigizni, csak még elküldöm ezt a mailt a harvardnak". Nyilván azért élvezem ennyire, mert debil vagyok.
Apropó önéletrajz:) Rizsának segítettem múlt héten önéletrajzot írni, és kérdeztem, h van-e normális email-címe, vagy csak az, amelyik úgy kezdődik, hogy szkmada@ (ez egyébként az általam ismert verzió szerint annak a rövidítése, hogy "teljesneve" magyar dandár), erre mondja tök komolyan, hogy igen van egy másik, mondom akkor adjuk meg azt, aszittem az valami komolyabb, erre mondja, hogy oké, annak az a címe, hogy "oszinteparaznasag@skizo.hu". Maradt a szkmadás.
Iskolai tevékenységem is többé-kevésbé eredményes, habár még 4 vizsgám hátravan, de tegnap mondta egy gyerek, hogy neki még 7, úgyhogy kicsit megnyugodtam. Valószínűleg mi vagyunk a listavezetők. Ja persze, lehet, hogy nekem még 5, nem tudom mennyire veszik komolyan, hogy nem abban az időpontban jelentem meg írásbelin, mint amire feljelentkeztem (állítólag nagyon)
És mindemellett állandó életveszélynek vagyunk kitéve, ugyanis a múltkor felvázolt kép, miszerint kata kisszobástul eltűnik a több emelet mélyben nem is olyan irreális, tudtuk meg nemrég a 3.-on lakó karcsi bácsitól, mivel hogy olyan apróságok történnek itt alkalomadtán, hogy a szomszéd építkezés során véletlenül bele-belekanalaznak, ill. fúrnak a mi házunk alapjába, nincs jelentősége.
Na, befejezem, a blaha sörözőben megismert szőke ciklonról, illetőleg sanyi bácsi "a vámpírok fél egykor basznak" című videójáról majd a jövőben emlékezek meg, addig is üzenem a városnak, hogy július 5-én megyek
