Azt meg nem is mondtam még, hogy péntek délután, a bukás utáni alvás során azt álmodtam, hogy - mit ad isten- polgárból államvizsgázok, és a vizsgabizottság azt mondja rám, hogy megvan bennem az x-faktor.
Ma éjjel meg a letéti szerződéssel álmodtam, valaki 3 kategóriába sorolta a letét különös nemeit, és tette ezt olyan vicces szempontok alapján, hogy nevetve ébredtem, tényleg nevetve, még most is örömmel tölt el, habár a szempontokra már nem emlékszem.

Múlt héten egyik nap meg a dani ébredt nevetve, mondom mi van, és kiderült, hogy álmában kérdéseket tettünk fel egymásnak tematikus rendben, és azon nevetett, hogy épp azt kérdezte: "Most melyik kategória jön? Érdekességek vagy lekvár?"

A tegnapi barátok közt pedig fantasztikus volt, "mi scusi signora", nem is csoda, hogy a rockyval a jelenet alatt a nagyszoba közepén térdelésbe omlottunk, sikítoztunk és markolásztuk egymás kezét.

Otthon elment a net már 5 napja, békésen bejöttem a pázmányra elintézni ügyes-bajos dolgokat, még egy-két törvényt megnézni, hogy módosították-e lényegesen az általam ismert utolsó verzió óta, meg persze a netes társadalmi élet, és azt leszámítva, hogy 4 órát aludtam két részletben, egészen jó hangulatom volt, hiszen én már 2 napja ismételek (nem mintha haladnék vele), minden jó lesz, erre itt ül velem szemben a teremben az egyik évfolyamtársam, hogy hello, hát te? mondom, én ittragadtam államvizsgázni, azt mondja, jah ismeri, ő épp most tölti ki a szegedre átjelentkezési kérelmet (a fél világ elmegy tőlünk szegedre polgár államvizsgázni, mert ott egyrészt sokkal kevesebb minden van benn az anyagban, másrészt -és ez a lényeg- nem ezek a tanárok államvizsgáztatnak), mert pénteken úgy húzta meg a jobbágyi, hogy lába nem érte a földet, 15 emberből egyetlenegy ment át, az első, mert a második felhúzta, utána mondhattál bármit, olyan alázás ment, hogy emberek jöttek ki sírva, meg ilyeneket mondott, hogy "honnan vette ezt a 15 éve nem hatályos hülyeséget", miközben az adott dolog az általa tavaly írt könyvben van leírva, de hát az van, amit ő mond, meg hogy "ilyen mondat nincs a magyar nyelvben, magának már az érettségin meg kellett volna buknia", (megjegyezném, hogy ha nekem ilyet mond, én tényleg mutatok neki olyan mondatot, amiről korábban nem gondolta volna, hogy létezhet a magyar nyelvben, végülis anyukámtól tanultam káromkodni, az meg nem tréfadolog), és miközben mesélte ezt a csaj, könnybe lábadt a szeme, és ez hülyén hangzik, de az a durva, hogy miközben mesélte, nekem is könnybe lábadt a szemem, mert már olyan idegállapotban vagyok, hogy nagyjából bármin elbőgném magam.
Összeszámoltam, 2010-ben 6 (azaz hat) hónapot tanultam polgár államvizsgára, átlátom az egészet, értek mindent, ha ezek után a jobbágyi, pillanatnyi rosszkedvétől vezérelten meg merne húzni, akkor az igazán nem lesz igazságos, és ha mindeközben még némi szellemi képességeimet illető verbális alázást is el kellene viselnem, akkor én már végképp nem tudom, hogy képes lennék-e normálisan reagálni.
Jaj, miért kellett találkoznom ezzel a csajjal, most olyan "nyugodt" lennék. Eddig is rettenetesen féltem a jobbágyitól, de most komolyan ott tartok, hogy ha az ő bizottságába kerülök, akkor be se megyek. Vagy a végén odaköpök az asztalra.

Gondoltam megemlékezem arról, hogy milyen sűrű eddig ez a 2010-es év, viszkető bőrbetegségek szempontjából.
Időbeli sorrendben haladva volt először februárban a rüh-korszak, római szuvenírként többünkön is jelentkezett. (Ehhez kapcsolódik egyébként egyik kedvenc telefonbeszélgetésem a jucival, mert úgy emlékeztem ő is volt rühes, fel is hívtam érdeklődni, mondom, juci, úgy néz ki rühes vagyok, és csak azért hívlak, mert hogy te is voltál már, nem? Erre a juci felháborodva, mégis mit képzelek én magamról: "Nem, én ótvaros voltam!" Mintha az valami elegánsabb betegség lenne.)
Aztán telt-múlt az idő, jött a nyár, csöpikét elkapta a "bőrgomba által okozott ekcéma", viszketett is, gusztustalan is volt, de legalább csak kis területre terjedt ki.
Most meg már múlt hétfő óta misztikus körülmények között viszketett az egész felsőtestem, meg a combjaim, de semmi kiütés, csak éreztem, hogy nem olyan sima a bőröm, mint a kasmír volt. Szó szót követett, hétfőn elmentem a bőrgyógyászatra, ahol nem tudták megmondani igazából, hogy micsoda (bár a kezdeti kérdésekről éreztem, hogy a doktornő a rühre gyanakszik, azonnal tudtam mire megy ki a játék), úgyhogy úgy döntöttünk, allergia lesz. Kaptam mosakodókrémet, testápolót és helyes kis kék tabikat is (hábé, neked biztos tetszene) Azóta már kevésbé viszketek, de azért ez még nem az igazi.
A vakarózás mellett amúgy leginkább az államvizsgákra tanulok ezerrel, kanizsára se megyek haza december 10-ig, nov 26. és dec 10. a két dátum, de erről nem akarok többet beszélni. (Tudom, hogy én hoztam fel a témát)
Mucikálok mindenkit, visszatérek a süllyesztőbe (értsd: tanulás és vakarózás)

Tegnap anya meg apa hahóton a mamánál kissé összeszólalkoztak, és eljutottak addig, hogy ők bizony nem mennek ugyanazzal az eszközzel haza, úgyhogy a végén már azon veszekedtek, hogy melyikük megy busszal,
Apa: Én nem megyek busszal, nálam van a kocsikulcs!
Anya (biztosan a győzelemben): Nálam meg a forgalmi!
Apa: Jó, akkor majd felmutathatod a buszon.

Este meg beszólok valamit az öcsémnek, erre ő: "Kemény vagy bazeg, a hősök terén aludtál vagy rambo poszterrel takaróztál az éjjel?"

Há mondom mi van itt.

Jaj mennyi nevetés volt tegnap a monyiban gyerekek! Nem is számítottam ennyire. Először még hárman voltunk, a kisbodnár, a rizsa meg én, de aztán egy ex-batthyánys találkozó kerekedett ki belőle, pölö jött a juci meg a bandi, az andrás-a-barátok köztből, illetve számtalan F-es lány, hogy nevekkel is dobálózzak a cséza viki meg a dudó például. A bodi nagyon berúgott, fogytak a jim beam-ek rendesen, sztendápolt is, legalább 3féle verzióban előadta azt az éjszakát, amikor engem háromszor megvertek majdnem (ez a történet évek óta úgy terjeng, hogy háromszor vertek meg majdnem, na tegnap úgy terjengett már hogy négyszer, de én a negyedikben nem hiszek) A végére egy kicsit magam is megéreztem az alkoholt, pedig az első órában csak szódáztam, aztán a jucival megkóstoltunk 1-2 nagyleót, hupszi. Röpködtek nagy szövegek is, a dóczy robi pölö bejelentés nélkül érkezett, és csak annyit mondott a rizsának, hogy "Láttam, hogy hívtál, gondoltam csak itt lehetsz."
Ott volt mindannyiunk szücsije is, az este folyamán végig egy fej fokhagymával, mondja neki a végén a juci, hogy "szücsi, milyen szép fokhagymád van" erre a szücsi: "A vámpírok ellen kell." Nem reagáltunk semmit, nem lehet.
Volt politika: bodi berúgott, naná hogy volt politika, bár már jóval visszafogottabban fejti ki a véleményét, pár éve még felszabadultan ordibálta, hogy fidesz, tegnap meg közelebb hajolt, lehalkította a hangját, és csak annyit mondott óvatosan, hogy "ugye azt mindenki tudja, hogy jobboldali vagyok...",
pletykákat is megtudtam, de mivel nem vagyok pletykás, nem adom tovább őket. Ezt jól beszoptátok.

Aki egyébként olvassa addig, az jöjjön ma este 8-ra a monyiba, mert tegnap véletlenül részegen lefoglaltam az asztalt, úgyhogy ott kell lenni. Jön a juci meg a bandi is, de ők nem tudom mikor, mert a juci mondta, hogy ő napközben a mártival lesz (az anyukája), majd fondorlatosan meghívatta magukat a rizsáékhoz az esti bográcsozásra, de még akár fordítva is elsülhet a dolog, mert a rizsáék először kéményt építenek, de azt nem tudják meddig tart, és csak utána kezdenek el főzni ("Rizsa, meddig tart a kéményépítés?" - "Nem tudom, még sosem építettünk kéményt."), úgyhogy annyiban maradtak, hogy majd szépen mennek a juci meg a márti, és ha úgy érnek oda akkor megetetik őket, ha meg nem, akkor meg segítenek kéményt építeni. De gondolom a tüzet majd a fiúk rakják meg, mert az férfimunka:)

Ma megint rövid idő után véget ér könyvtárban tanulós pályafutásom. Jobb otthon a takaró alatt. Nagyon álmos vagyok, az éjszaka nem sikerült valami jól, kifejezetten rémálmom volt, nyugodtan nevezhetem így. Nem tudom miért, de matekóra volt (illetve matematika, a martonné nem szerette, ha mateknak hívjuk; az pedig nem kockás füzet, hanem négyzetrácsos), és ennyi idős voltam, mint most, nem gimis, és nemcsak volt osztálytársak voltak az órán, hanem egyéb osztályon kívüli ismerősök, és valami hosszabb szünet utáni első óra volt, és rettenetesen sok házit kellett volna megcsinálni arra az órára a sárga bohócból, és a martonné mondta, hogy akkor most leellenőrizzük, és kérdezgette sorban az embereket, én persze egy darab feladatot nem csináltam meg, és gyorsan neki akartam állni, de nem is értettem a feladatokat, meg a jelzéseket, és egyre közelebb ülő embert kérdezett, én meg épp valamelyik azonosságon gondolkodtam, ami kellett a következő feladathoz, és már nagyon izzadtam, éreztem, hogy le fog súlytani a haragja, de szerencsére felébredtem.
Egyáltalán nem tűnik annyira rossznak, de tényleg nagyon nyomasztó volt. Egyébként az egyik feladatot a pákpákferitől kérdezte, aki hibátlanul válaszolt, ami matektanári minősítésének ismeretében nem annyira meglepő, nagyon meg is lett dicsérve.

Tegnap voltunk a danival a critical mass-en, de ez nem az az utcalezárós fajtájú volt, hanem a tömegesen közlekedős, ami nekünk igazából mindegy volt, mert mi görkorival mentünk, tehát a járdán, úgyhogy most újra érzem furcsa görkoris testmozgásom hatásait, mert olyankor az egyensúly megtartása érdekében a felsőtestemet fokozottan használom, így most izomlázam van a csuklyásizmaimban, a lapockám alatt, a lapockám felett, és a komplett derekamban.

Na de arról akartam írni, hogy találtam egy oldalt, ahol kiszámolják az ember aszcendensét, persze csak ha az ember tudja a születési óra-percet is (a hely is nagyon fontos, de azt valószínűleg mindenki tudja). Ezúton ismételten kiderült, hogy skorpió az aszcendensem, amit valahonnan már fél füllel hallottam, ezen az oldalon bájos jellemzést is adtak róla, amitől még az eddigieknél is világosabbá vált, hogy miért a skorpió férfi a legrosszabb. Továbbá az is világossá vált, hogy tényleg skorpió az aszcendensem, mert -idézem- "Az emberek általában félnek tőle riasztó külseje és szúrós szeme miatt, amit megerősít kinézete is.";
és hihetetlen, de azonnal tudtak a kaptafa-államról és a faszorromról is: "Álla előreugró, hegyes, vagy felfelé gömbölyödő, de mindenképpen határozott. Orra sasorr, vagy egyéb irányokba hajló, többnyire deformált."

Persze a rák csillagjegyűekről leírtak is nagyrészt illettek rám, de ott csupa szép és kedves dolgot írtak, azt mindenki tudja magától is rólam, arra gondolom senki sem kíváncsi.

Azt is leírják, hogy az ember ("man" általános alany magyar verziója, ahogy a hábé mondaná: személytelen névmás) születésekor melyik bolygó éppen milyen jegyben állt, ami tovább bonyolítja az összképet. Így tudtam meg magamról, hogy végülis én egy torz külsejű, zsarnokoskodó, másokkal szemben rideg és érdektelen, ám romantikus, könnyen meghatódó, csupaszív családanya-típus vagyok, aki "étkezés során nem kezelhető könnyen, beszél, játszik közben" (ez egyébként igaz, a legutóbbi mármint)

Zárójelben megemlíteném, hogy a dani egy skorpió férfi, skorpió aszcendenssel az egyszerűség kedvéért. (!!!!!!!) Gyakorlatilag folyamatos életveszélyben vagyok.

Ha ti is szeretnétek tudni magatokról és embertársaitokról sötét titkokat, itt az oldal:
http://ezoterikus.hu/ingyen_horoszkop.php
Várom az eredményeket.:)

Nehéz ezt kimondani, de csúnya szavakkal élve (és ezzel a történettel kapcsolatban csúnya szavakkal élek) tegnap átbaszott egy öregasszony. A borfesztiválon voltam pénztáros szokás szerint, nagyon nagy tömeg volt épp, a segítőfiúk meg akkor hozták be a pénztáros bódéba az újabb adag szütyőt, úgyhogy plusz 3 ember tartózkodott azon a 2 négyzetméteren, akik egy része a lábam alatt/mögött matatott, és eközben fizetett nálam az a bájos hatvanas hölgy, aki már a kezében fogta a húszezrest, mondtam hogy 4600 lesz, konstatáltam magamban, hogy akkor 15400at kell visszaadni, aztán lenéztem, hogy miazistent csinálnak a lábamnál a fiúk, akik épp eltörték a székem, nagyon felhúztam magam, de gyorsan elővettem a visszajárót, és adnám a nőnek, mondom, elnézést hol a húszezres, azt mondja "már eltette", én először nem hittem el, mivel az a legelső szabály a pénztárazásoknál, hogy először visszaadsz és utána rakod el, amit a vevő ad, hogy ne tudja azt mondani, hogy ő nem is 5ezrest adott, hanem 10est vagy egyébként is, mindenféle félreértések elkerülése végett. Szóval szinte biztos voltam benne, hogy nem tettem el, mert még sosem tettem el előbb, de teljesen meg voltam keveredve, mert pont volt ez a mizéria, és nem tudtam végig odafigyelni, szóval még egyszer megkérdeztem, hogy biztos, hogy eltettem-e, és tessék megmondani, ha nem, mert akkor nagyon nagy szarban leszek; és még gondoltam is, hogy azért egy idős hölgynek nem kéne olyanokat mondanom, hogy szar; de a néni csak annyit mondott, hogy persze hogy eltette aranyom. Aztán persze elszámolásnál kijött a minusz 20ezer, és mikor mondtam, hogy az emiatt lehetett, azonnal tudták a szervezők, hogy újra itt van a trükkös néni, mert állítólag minden évben bepróbálkozik minden fizetésnél minden létező helyen. Annyira kurva ideges vagyok, hogy így hülyének nézett, és biztos röhögött a markába, hogy hogy átvert, ez idegesít a legjobban. Mondjuk más miatt hálisten nincs is okom idegeskedni, mert egyrészt a szervezők nem hiszik azt, hogy én loptam el, másrészt a fizetésemből se fogják levonni, ettől függetlenül nagyon kellemetlen volt.
Vén kurva.

Tegnapelőtt nekiálltam tanulni a polgárra, immár harmadszor. Eddig nagyon szórakoztató, mert azt játszom, hogy reggel felkelek a danival 7kor, és aztán már nem alszom vissza, és az én munkaidőm is addig tart, amíg az övé. A legnehezebb része a nem-visszaalvás. Meg a tanulásnak nekiállás, persze. Amúgy még sosem tanultam így, hogy a nap nemcsak tanulásból áll, hanem tudom, hogy 4kor vége, és aztán szabad vagyok. Mindennek időben neki fogok állni ezentúl (ajajj, rám szakadt a plafon).

Még azt akarom mondani, hogy valaki elmondhatná, mi történt szombaton a monyiban, mert nagyon nem emlékszem, csak arra, hogy a vendégkönyvet olvasgattuk, sőt írtunk is bele (immár harmadszor), illetve hogy egyetlen olyan hozzászóló volt, aki valamilyen szintű elégedetlenségnek adott hangot, ő úgy kezdte, hogy "Felháborodásomat szeretném kifejezni, mert a kiszolgálás nem topless történik!!" stb stb

Nem hagyhatom most már szó nélkül ezt a nyarat. Volt itt minden, mint majd láthatjuk, hatalom, szenvedély, intrika, boldogság, hányinger, de kezdjük szép sorjában. Háttérzeneként a sixpence none the richer-től a kiss me-t hallgatom.

Röviden megemlékeznék a július 9-11-éig tartó boditáborról, mely az első volt idén, de állítólag nem az egyetlen. Fantasztikus volt ismét, és ahogy hábé fogalmazta meg vasárnap, megint nem emlékszik semmire, csak arra, hogy nagyon jól érezte magát. Hát ez tényleg már hagyomány. Első este mi a szilassal mindössze 6-ra értünk oda, ami már elég késő volt ahhoz, hogy egyeseket részegen találjunk. Gondolok itt leginkább hábénkra, aki ekkor még egyenrangúként járt-kelt közöttünk. Nagy mennyiségű fröccs elfogyasztása után hazatértünk, ahol hábé egyetlen mozdulattal felverte a rokona sátrát, és azután már csak boldogan aludt. Olyan 10-11 felé megérkezett a dani is siófokról, ekkor én már elég részeg lehettem, mert alig emlékszem. Aztán visszamentünk az iliába, ahol arra emlékeztem utólag, hogy a katával időnként félrevonultunk susmutolni, másnap a kata felvilágosított, hogy ilyenkor pisilni mentünk. Kiderült rólam egyébként, hogy aránylag erőset ütök a boxgépbe, számokat már nem tudok mondani, de féljetek:) Arról az éjszakáról még azt emelném ki, hogy hajnalban arra keltünk, hogy a pötyi jön haza lelkendezve, hogy nemrég ült a faszába egy 15 éves kiscsaj a szkíta vécéjében. A hírre persze mindenki felébredt, többször végighallgattuk, valaki meg is kérdezte, hogy "És védekeztetek?"
Pötyi: - Nem kellett, védett volt a csaj.
Kisbodnár: - Védett? Mér mi volt, egerészölyv?!
Valljuk be, ez nagyon szép volt, abszolút értékben is, a boditól meg végképp:P

A szombat az meg úgy indult, hogy hát dudaszóval. Hábé és rizsa nagyon kipihenhették magukat az éjjel, mert már 9kor újból a teraszon italoztak, továbbá a dani suzuki altojában nyomták a dudát. Dani először nem értette, hogy tudták kinyitni a kocsit, mikor a kulcs az előszobában levetett gatyájában volt, hát felvilágosítottam, hogy ha a kulccsal aludt volna, valószínűleg akkor is megszerzik, nemhogy így, hogy odadobta a vadaknak. Ki is ment hozzájuk, én meg visszaaludtam. A kocsit ettől kezdve platós maruti néven emlegettük. Olyan dél felé felkerestem a három részeg fiatalt, majd nekem kellett hazavezetnem, mert persze a bodiéktól 10 percre lévő központba muszáj volt kocsival menniük, csak közben nagyon berúgtak. Olyan elővigyázatosak voltak, hogy hoztak a bodiéktól poharat, abba kérték a fröccsöt, majd a pincér véletlenül elvitte, akkor meg ki kellett kérni a pultból, hogy "bocs, az a pohár a miénk, azt úgy hoztuk" A dolgozók nem tettek fel felesleges kérdéseket.
Délután feküdtünk az udvar különböző pontjain, fürdőztünk a tóban, illetve vártuk az egyéb vendégeket. Aznap ott volt: bodi, kata, toka, szilas, flóra, hábé, rizsa, ates, dani meg én, illetve a délután második felében megérkeztek a juci meg a bandi, a bébike meg a gabócs, végül pedig a tónyó meg az anita. Megnéztük a bolondballagást videón, nagyjából attól kezdve nem voltam ingerült embertársaimmal, másrészt biztos az alkohol miatt sem. Aztán lezavartunk két gigantikus összecsapást, modellek kontra fogyatékosok, 1: 1. A döntőt végül nem játszottuk le, nagyon elfáradtak a csapatok a kimerítő taktikai megbeszélések hatására (=italozás a tuja tövében) Meg kell jegyeznem, a modellek elvesztették régi fényüket, már voltak olyanok is közöttük, akiken nem volt napszemüveg:)
(A csapatok összetételéről zárójelben, ha valakit érdekel. Modellek: bodi, kata, juci, bandi, anita, dani; fogyatékosok: évike, hábé, rizsa, tónyó, szilas, én. Hajrá fogyik!)
Aztán este megint bementünk az iliába, állati sokan voltak, alig lehetett leülni, végül néhányan felmentünk a szkítába táncolni. Én jól éreztem magam, de miután néhányszor ráléptek a beteg csöpikére, csökkent a lelkesedésem.
Ja igen, csöpikével péntek délután voltam az isteni szeghy balázsnál, aki ránézett a rothadásra, közölte, hogy ez lábgomba által okozott ekcéma, majd hogy "de itt anatómiailag sincs minden rendben, igaz?" Nem hiába orvos. Amúgy minél többet kell szabadon tartanom, hogy szellőzhessen, aminek azon a hétvégén nem nagyon örültek a többiek, mer akkor még tényleg gusztustalan volt.

Danival a platós marutiban aludtunk, pokoli kínok között, reggel 7kor már annyira fájt a derekam, hogy megkértem a danit, hogy állítsa fel a sátrat, majd nagy kegyesen átfáradtam oda aludni. A vasárnap mindannyiunk számára a józanodásról, és az árnyékban-fekvésről szólt, kivéve hábét, aki egy üveg fehér rummal közlekedett egész nap, továbbá megitta a jártában-keltében elébe kerülő ampullákat is. Ugyanis a bodi még előre vásárolt egy csomó ampullát, mindenféle ízben, hogy majd a győztes röplabda-csapatnak az lesz a nyereménye, de végül is csak ide-oda pakolgattuk őket nagyrészt, úgyhogy nem lehetett egy lépést se tenni se a házban, se a kertben úgy, hogy ne ütközzünk bele 1-2 ampullába. Még a sövényben is találtam.
A délután legmeglepőbb fordulata kétségtelenül az volt, mikor hábé megtette magát magyarország királyává. Külön jó volt, hogy ő épp egy székben ült, mi meg körülötte a fűben, úgyhogy már csak emiatt is fölénk magasodott (nemcsak királyi elméje miatt, ami alap). Az egész úgy kezdődött, hogy neki árpádházi vér folyik az ereiben, ebben az sem zavarta, hogy nem tudta megmondani pontosan közvetlen ősének a nevét, mint kiderült IV. kun lászlóra gondolt, csak épp akadozott a nyelve (bár az lehet, hogy az ampullák, illetve a jogarként szorongatott üveg fehér rum miatt). Királyként első intézkedése az lenne, hogy a bébikét bedobná a közösbe, továbbá onnantól kezdve minden nőt hivatalosan bébiévinek hívnának. A katának az lenne a feladata, hogy amikor a rizsa óhajtja, közösüljenek, és közben a rizsa hívhatná bébiévinek. Ezen a ponton rizsa felnézett a hábéra, és nagyon komolyan azt mondta, hogy "Jó királyunk leszel hábé." Kisbodnár intézi a divatot meg a zenét, ám a legfőbb állami tisztség a fannié, aki egyszemélyben udvari bolond is, új neve is van: majmóci. Szóval a fanni a majmóci, ezzel az államügyek nagy része is a nyakába szakadt, mint például az ő fején tárolja a hábé a sört, miután azt a fogával és/vagy a szemgödrével kinyitotta (mármint a fanniéval).
Hábé megnevezése valami olyasmi lenne, hogy őfelsége, a magasságos rainbow király. Egyébként mire idáig eljutottunk, már a naptól származtatta magát. Valakinek a világ nem elég. Őfelsége, a magasságos rainbow királynak sem, mert világbirodalmat csinál nemsokára országunkból, illetve kijelentette, hogy az ő uralkodása hangos és boldog lesz. Legyen úgy:)

Családi nyaralásunkról már jóval rövidebben tényleg. Július 19-től 24-ig voltunk, rijeka mellett, kostrenaban, ahol a keresztapám lakása van, mert ő ott dolgozik. Állati jó a lakás, full dizájn, és mindössze olyan 2 méterre a tengertől. Idilli környezet, rakok fel 1-2 képet, amin egészen úgy nézünk ki, mint egy normális család:P
Voltunk többfelé kirándulni, pl opatija-ban, a krk-szigeten baska-ban, rovinj-ban, meg fürdőztünk sokat a tengerben. Én tengerben most fürödtem először, de biztos vagyok benne, hogy nem maradtam le semmiről, az első alkalommal öklendeztem is, aztán azért enyhültem irányába egy kicsit, de hogy őszinte legyek, a balaton sokkal jobb, lágy és ízletes. Hat napig napi egy szál cigit szívtam titokban, illetve ugyanazt a 20 mulatós számot hallgattuk egyfolytában. Nem csoda, hogy már vártam a hazaérkezést, hogy végre ne kelljen viselkednem. Keresztapám kocsijával mentünk, és szombaton még eldobott engem siófokig, úgyis útba esett neki hazafelé. A daninak úgy mutatkozott be, hogy, "Én vagyok a keresztapja, és vigyázz, mert mindenre fel vagyok hatalmazva"

Szóval a képek:

Nem bírom magamban tartani a tegnapi monyis estét sem. A marciék hirdették facebook-on is: "Minden Nagykanizsai kalandornak üzenem, az üzenőfalon, hogy 20.00kor szűk költségvetésű bor-szóda koktélozást tartunk a monostori nevű egységben..." Ott volt a marci, ates, flóra, toka, szilas, pötyi, illetve a mi asztalunknál ültek a szemék meg az eisnerék, de velük csak keveset beszélgettünk, leginkább akkor mikor megláttam, hogy a szem egy ronggyal feltörli a fröccsöt az asztalról, belecsavarja a poharába, majd koccintásra emeli, akkor már muszáj volt odaszólnom, hogy ne, szem, ne idd meg, amire annyit mondott röhögve, hogy "Nyugi fecó, már nem vagyok a régi."
A megbeszéltek szerint azt írom, hogy a beszédtémánk nem más volt, mint a választások, 2010. Ezt kell mondani, ha valaki kérdezi. Hadd adjak egy kis ízelítőt:
Kit kúrnál meg inkább? Delhusa gjon-t, vagy a 2 napja halott halle berry-t?
Ezt tőlem kérdezte a toka: Kik rakjanak inkább szendvicsbe? Két törpe a gyűrűk urából (nem emlékszem a neveikre), vagy elölről a johnny, hátulról az átváltozott hulk? Szerelmem jeléül azt választottam, amiben benne van a johnny is, amire a toka annyit mondott: "Halott vagy. Meg a johnny is, mer őt is átszúrja. Ez egy szerelmi saslik."
Arra a kérdésre is válaszolnom kellett, hogy mit választasz? A burucz barni kúrjon seggbe a "20-plusz-kupakkal" (ő egy kanizsai gyerek, állítólag óriási méretei vannak), vagy hook kapitány ujjazzon meg a kampókezével.
Én egyet kérdeztem, de az a végére nagyon részletesen ki lett dolgozva véletlenül (szinte a számba adták a szavakat). A tokának kellett választania a közül, hogy kit nyalna végig: a dundikát, lagzi lajcsi szarával bekenve; vagy a sörbontót (ő egy öreg, otthonkás, goromba batthyány-s takarítónő volt, nevét fogazata funkciójáról kapta) csokival bekenve. Ekkor toka nem tudott még választani, de mikor módosítottam a csokit gyrosra, egyértelművé vált a dolog. 
Hát igazán fennkölt társalgás volt ez a választásokról.